A vasárnap igéje
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP – Jn 15,9–14
A megparancsolt szeretet
Szeressétek egymást! – parancsolja Jézus. De vajon lehet-e parancsolni a szeretetet? Vajon a szeretet nem természetes érzés-e? Vagy őszintén születik, vagy nem is szeretet. Vagy belülről fakad, vagy képmutatás. Jézus azonban parancsolja a szeretetet. Mert a szeretet első renden nem érzelem, hanem döntés, akarat: a másik fejlődésének a kívánása. Szeretném, ha a másik ember – a felebarátom, Krisztusban testvérem – többet látna a világból, önmagából, Istenből; ha ebben a látásban békességre lelne; ha feladatait megtalálná, hibáit felismerné, fogyatékosságával együtt tudna élni. Ez a vágy a szeretet. S hogy ez a vágy ne csak föllobbanó láng legyen, ahhoz nagy időráfordítás, türelem, figyelem, sőt áldozathozatal szükséges. Ez ritkán születik magától. Ez döntést igényel. Ezt lehet parancsolni. Ám ha engedünk a parancsnak, a szeretet megélése közben az érzelem is szépen kifejlődik.
Szeressétek egymást! – parancsolja Jézus. Bennünk – legalábbis bennem – megszólal a második ellenvetés: miért egymás szeretetéről beszél János evangélista, miért nem mindenki szeretetéről? Vajon János visszakozott a másik három evangéliumhoz képest, mondván: egymást szeretni mégiscsak elképzelhető, ha kellően lekicsinyítjük a kört? A mindenki iránti szeretet ellenben elképzelhetetlen. János azonban nem lépett vissza a szinoptikus evangéliumokhoz képest. Egyszerűen az ő evangéliuma máshol és máskor hangzik. Ott, ahol már kialakult a gyülekezet, és ahol viszonylag nagy, idegen környezet veszi azt körül. Ott hangzik az ő evangéliuma, ahol a szeretetnek meg kell valósulnia, és ahol nehéz egymást szeretni.
Vajon nem ismerünk-e saját gyülekezetünkre? Itt kell megvalósulnia a szeretetnek, ami azonban nem mindig sikerül. Mondjak példákat?
Bizony a gyülekezeten belül is kérdéssé tud válni a szeretet, pedig most csak külső dolgokról beszéltem, és nem a figyelmesség, a türelem, a nyitottság megannyi megnyilatkozásáról. Igen, a gyülekezetben válik kérdéssé, hogy mi a szeretet.
Mi a szeretet? Jézus az Atya és a Fiú kapcsolatát mutatja fel, és azt, ahogyan ő viszonyul a tanítványaihoz. Szeretni annyi, hogy az Atya meghallgatja a Fiút, vagy hogy életre kelti s kihozza Lázárt a sírból. Szeretni annyi, hogy a Fiú engedelmeskedik az Atyának, és vállalja a kínnal kövezett küldetést. Szeretni annyi, hogy az Atya éppen szenvedésében dicsőíti meg a Fiút. Szeretni annyi, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát. Hogy harmadszor is megmutatja: Isten gondoskodik táplálékról, földi szükségleteinkről. Szeretni annyi, hogy Jézus azt mondja az elfogására igyekvő katonáknak: „…ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket [a tanítványokat] elmenni.” (Jn 18,8) Szeretni annyit jelent, mint életünket adni barátainkért.
Ha szeretni akarunk, úgy, ahogyan Jézus parancsolta nekünk, akkor Jézus szeretetében maradjunk meg. Mert Jézus szeretete tesz szabaddá arra, hogy egyéni érdekünkről lemondva megosszuk másokkal, amit az Atyától kaptunk: időnket, figyelmünket, akár még lakásunkat is. És az öröm így lesz teljessé bennünk. Mert az igazi öröm az Atyával való találkozás, a vele való egység öröme, az üdvösség öröme. S hogyan másképpen élhetnénk ebben az örömben, ha nem úgy, hogy megmaradunk Jézus szeretetében? Ámen.
Bencze András