Liturgikus sarok
Visszaszámlálás 6.
Miért Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv a cím?
Előző számunkban már jeleztük, hogy a többek által „alternatív Agendaként” emlegetett kötet címe eltér az eddig megszokottól. A hosszú időn át érlelődött döntés magyarázatra szorul. Az, hogy nem csupán formális elhatározásról van szó, hanem a címnek komoly üzenete van, olvasóink számára az alábbi sorokból látható lesz.
Istentiszteleti rendtartás – így nevezik református testvéreink. Szertartáskönyv – így a római katolikusok. Mi az elmúlt évszázadokban többnyire Agendának hívtuk. Az agenda szó azt jelenti: „teendők”. Amit a szolgálatot végzőnek tennie kell.
1963-ban jelent meg az az Agenda, amelyet Prőhle Károly neve fémjelez. Ennek a címében nem volt névelő, nem volt jelző, csak ennyi: Agenda. Teendők. Használatának elrendelése azonban a magyar evangélikusság egysége érdekében parancsszóval megtörtént. Ez volt – négy évtizeden át – a hazai lutheranizmus egyetlen elfogadott istentiszteleti és a liturgikus szolgálatot meghatározó könyve.
Most új istentiszteleti rendtartás, szertartáskönyv avagy Agenda kerül a szolgálók és az egész egyház kezébe. Ha Agendának nevezzük, az azt az üzenetet hordozza, hogy ez kiváltja a jelenleg használatos Agendánkat. Mivel azonban – hosszú vita után – az a döntés született, hogy az eddigi Agenda és az új kötet használatára egyaránt lehetőség nyílik, kérdésessé vált, minek is nevezzük a kézbe kerülő új anyagot. Adott volt ez a megoldás: Új Agenda, egyszerre jelezve a folytonosságot és az újdonságot. De nem emellett döntöttünk. Sok más variáció után kristályosodott ki az immár végleges formula: Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv. Mi mindent rejt ez az elnevezés?
A 2005 adventjére kezünkbe kerülő rendtartás evangélikus istentiszteleti formákat tartalmaz. Az itt található rendek teológiailag, biblikusság szempontjából, tradíciójukat tekintve evangélikusnak mondhatók. A cím előtt nincs határozott névelő, amely azt fejezné ki, hogy ez, csakis ez az evangélikus istentisztelet. Hitvallási irataink alapján valljuk, hogy az istentisztelet formája (adott esetben egységes formája) nem tartozik az egyház alapvető ismérvei közé, nem is érinthetetlen, megváltoztathatatlan, mindenáron kötelező. Felekezetünkhöz tartozó testvéreink szerte a világon sokféle módon tartják az istentiszteletet (de természetesen sok a közös, a világ lutheranizmusát együtt jellemző vonás is).
Az új kötet készítői egyszerre kívántak az evangélikus világgyakorlatnak, az eddigi Agendának és az új kihívásoknak megfelelni. Ezért vallják, hogy az új rendek mindegyike evangélikus. Lehet másként is – evangélikus módon – istentiszteletet tartani, de a most kézbe adandó forma szellemiségében, lelkületében, formájában egyaránt a lutheri tradíciót viszi tovább, és a mi hitünk és kegyességünk megélésére alkalmas. Ahogy valljuk, hogy a „Prőhle-Agenda” mélyen lutheránus, úgy hisszük, hogy az azt követő új anyag is ilyen ihletésű és formálású. Mindkettő alapján lehet igazi evangélikus istentiszteletet tartani. A Liturgiai és Agendaszerkesztő Bizottság tagjai úgy igyekeztek a pluralizmus világában az alternatívként bevezetendő rendeket összeállítani, hogy azok mégis az egységet munkálják – egy másikfajta rend még párhuzamosan fennmaradó jelenléte mellett is. Összegezve: így is lehet evangélikus istentiszteletet tartani. Az így tartott istentisztelet is evangélikus.
Liturgikus könyv – így a cím második fele. Liturgia = Isten-szolgálat. Természetesen úgy, hogy ezalatt első renden Isten köztünk, rajtunk és bennünk végzett szolgálatát értjük, és csak erre válaszként az emberi cselekedeteket, szolgálatot. A Liturgikus könyv megjelölés arról árulkodik tehát, hogy az összes rendelkezésre álló emberi eszközzel megpróbáljuk lehetővé tenni, hogy Isten szeretete közöttünk munkálkodhasson; medret készítve szeretnénk segíteni a Lélek áradását.
Az új kötet a vasárnapi istentiszteletek rendje mellett tartalmazza majd azokét az alkalmi és ünnepi istentiszteletekét, áhítatformákét, egyéb szolgálatokét is, amelyek az egyház közösségi hitéletének jó rendjét alakítják ki. Mindezek a liturgikus alkalmak – egy kötetbe gyűjtve.
A liturgikus kegyesség az evangélikus egyház sajátja. Ha hisszük, hogy a liturgia koncentrált ige, elimádkozott tiszta tanítás, és hisszük, hogy a Lélek az istentisztelet keretei között kiváltképp lehetőséget ad az Isten és ember közötti találkozásra, akkor örömmel vehetjük majd kézbe a liturgikus kegyesség gazdagításának könyvét, az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv című kötetet.
Hafenscher Károly (ifj.)