Napról napra

Ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat! Zak 7,10 (Kol 3,14; Mt 18,21–35; Fil 1,3–11; Zsolt 20) A tervezés alapjában véve pozitív tartalommal bíró szó. Egy mérnök lenyűgözően szép épületeket tud tervezni. Egy fiatal pár közös életútjuk indulásakor szép és felhőtlen jövőt tervez magának. Szabadságunkra készülve élményekben gazdag utazást tervezünk. Az ember bűnös indulata azonban sajnos ezt a szót is negatív tartalommal töltötte meg. Sok esetben tervez valaki rosszat a másik ellen. Hiú ábránd, hogy csak jó dolgokat tervezzünk? Legalább közöttünk, közöttetek így legyen!

Az Úr szeretetével tele van a föld. Zsolt 33,5 (ApCsel 14,17; Hós 12,1–7; Lk 17,20–37) Milyen vakon is járunk a világban! Nincs szemünk a teremtett világ ezernyi csodáját észrevenni, amelyek pedig mind-mind az Úr szeretetét mutatják. „Láss, ne csak nézz”! – énekelte az egykor méltán népszerű zenekar. Vedd észre: az Úr ezen a világon mindent érted és neked teremtett.

Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. 1Móz 18,27 (ApCsel 10,3l; Jer 19,1–4.10–13; Lk 18,1–8) Ábrahám Sodomáért könyörög. Mit könyörög! Erőszakosan alkudozik! Merész dolog Istentől olyan kitartóan, szinte erőszakosan kérni, ahogy Ábrahám teszi? Fél-e egy kisgyermek az édesapjától, amikor valamit nagyon szeretne? Nem áll-e bátran elébe, és nem kéri-e állhatatosan addig, amíg apja nem teljesíti kérését? Így állhatunk mi is Isten elé kéréseinkkel, hiszen ő maga engedte meg nekünk, hogy így szólítsuk meg imádságunkban: „Mi Atyánk”!

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. Kol 4,6 (Préd 5,6; Mt 7,1–5/6/; Lk 18,9–17) Krisztusról bizonyságot tévő emberek vagyunk. Megszólítanak a Krisztust keresők. Válaszaink nem lehetnek üresek, tartalmatlanok. Isten irgalmáról és szeretetéről csak „sóval fűszerezetten”, a hit bizonyosságával, lényegre törően lehet és szabad szólni. Mert az evangélium örömüzenete nem valami életidegen, elvont üzenet, hanem az igazság rejtőzik benne.

Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. Zsolt 4,8 (Jak 1,21; Jel 3,14–22; Lk 18,18–30) Ez a világ ezer örömöt kínál és ígér. Sokan vannak, akik elhagyva az igaz és maradandó értékeket, futnak a csábító csillogás és jólét felé. Szívük akkor keseredik csak meg, amikor rájönnek, hogy mindezek olyan dolgok, mint a délibáb: mielőtt elérhetnék őket, eltűnnek, elillannak. Az ebből fakadó elégedetlenség pedig a boldogtalanságot hozza el számukra. Isten gyermekei azonban azt mondják: nekem elég, ha a te szeretetedet érzem életemben. Ez megelégedettséggel tölt el, és boldogság költözik a szívembe.

Jézus Krisztus mondja: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” Mk 2,27 (Ez 20,12; Mt 26,20–25; Kol 1,1–8) A farizeusok ebben az esetben nem Jézust, hanem a tanítványokat támadják a szombat megünneplésének a megtöréséért. Jézus erre válaszolva mondja: nem a törvény, nem a szombat a legfontosabb, hanem az ember. A szombat értelme, hogy az ember javát szolgálja. Vagyis Jézus szerint nincs kibúvó, ha a felebarátért tenni kell. Segíteni kell akkor és ott, amikor és ahol segítségre vár valaki.

Jézus Krisztus mondja: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” Lk 12,32 (Zof 3,12; Ézs 1,18–27; Kol 1,9–14) Miénk az Isten országa – mondja Jézus. Ez ajándék, de feladatot is ró ránk. Ajándék, hiszen Isten ingyen, kegyelemből, hit által adja nekünk az ő országát. Feladat is, mert ez azért nem hullik az ölünkbe minden további nélkül. Keresnünk kell Isten országát Krisztusba vetett hittel, a felebarát iránti szeretettel.

Kiss Miklós