Egyházunk egy-két hete

Megszokta az ember, hogy minden esztendőben október 31-én, reformáció napján emlékezünk. Visszatekintünk és emlékezünk evangélikusként – talán kicsit büszkén is –, hogy ez elsősorban mégiscsak a mi ünnepünk, hiszen Luther volt az, és nem valaki más, aki kiszegezte 95 tételét ezen a napon a wittenbergi vártemplom kapujára. Természetesen ünnepelünk azonban közösen is: református, baptista, egyszóval protestáns testvéreinkkel együtt tisztelgünk e napokban az előttünk járt reformátorok emléke előtt. (Erről az együtt ünneplésről, együttműködésről szól az országos protestáns napok igen gazdag programja is.) Végül ünneplünk helyi szinten. Ezt tette a soltvadkerti evangélikus gyülekezet is.

Százhatvannyolc évvel ezelőtt ezen a napon, azaz 1837. október 31-én szentelték fel a soltvadkerti gyülekezet ma is álló templomát. Ez adta az apropót a gyülekezet vezetősége számára, hogy életre keltse a múltat. Ez az életre keltés egy márványtáblában „öltött testet”, melyen az eddig itt szolgáló tizenegy lelkész neve olvasható itt-tartózkodásuk dátumával egyetemben. Az ünnepi istentiszteleten szolgáló Gáncs Péter püspök szavai szerint e szám hallatán lehetetlen nem egy focicsapatra gondolni, melyben voltak jó és kevésbé jó, tehetséges és kevésbé tehetséges játékosok a százhatvannyolc esztendő alatt, de mindannyian Isten eszközei voltak, és egy ügyért küzdöttek, mely megszívlelendő a mai kor embere számára is.

Dr. Bölcskei Gusztáv igehirdetésében arról beszélt, hogy a reformáció rámutatott, mi a különbség a lényeges és a lényegtelen dolgok között.

Hogy miért tisztelte meg jelenlétével az alkalmat a református zsinat lelkészi elnöke? Nos, a püspök anyai ágon annak az evangélikus lelkésznek – Spannágel Ferencnek – az ükunokája, aki százhatvannyolc esztendővel ezelőtt, a templom felszentelésekor szolgált a soltvadkerti gyülekezetben.

Az ünnepi alkalmon röviden bemutatták az eddig itt szolgáló tizenegy lelkészt, illetve leleplezték az egyik helyi mesterember által adományként készített emléktáblát.

Az emlékezés a templom falain kívül, a temetőben ért véget, ahol a vendégek és a hívek népes csoportja előtt a gyülekezet elnöksége Káposzta Lajos esperes vezetésével megkoszorúzta a helyi evangélikusok három korábbi lelkészének a sírját.

Homoki Pál