Élő víz

Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! (2Kor 6,2)

Szentháromság ünnepe után a 24. héten az Útmutató reggeli igéi Isten országának és az Emberfiának az eljövetelére hívják fel a figyelmünket. Az egyházi esztendő utolsó heteinek fő témái a halál, a feltámadás, az ítélet és az örök élet. „Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!” (Zsolt 39,8) – vallhatjuk Dáviddal. „Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek.” (Ézs 49,8) Jézus feltámadása bűnből való szabadulásunk és üdvösségünk egyedüli forrása. Az Emberfiának a napja mindenki számára egy időben, láthatóan érkezik majd el, de „az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17,21) A jelen idő számunkra a kegyelem ideje; rajtunk múlik, hogy az üdvösségünk napja is legyen! S ekkor elmondhatjuk: „…akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8) „Igen, az Úréi vagyunk. Éppen az a legfőbb vigaszunk és örömünk, hogy olyan Urunk van, kinek kezébe adott az Atya égen-földön minden hatalmat. Az ördög dühönghet, de hogy Urunk kezéből minket kitépjen, arról ugyan letehet.” (Luther) Az Úr Jézus a magvető példázatát így magyarázza nekünk: „Nektek megadatott az Isten országának titka…” Ez többé nem titok: Jézusban jött közel Isten országa az emberekhez, hogy megtérjenek, és bűneik megbocsáttassanak. „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Mk 4,11.9) Az Emberfia második eljövetelét megelőzi a nagy nyomorúság ideje, s ő erre is felkészíti tanítványait: „…mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mk 13,13) Az ítélet előtt, most hangzik a figyelmeztetés: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni.” (Zsid 13,8–9a) János apostol így tanít: itt az utolsó óra Jézus visszajövetele előtt; szükségünk van a Szentlélek adományára, kenetére az Antikrisztus felismeréséhez, hogy megmaradjunk Krisztusban – „Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.” (1Jn 2,29) November 10-én, Luther Márton születésének 522. évfordulóján jusson eszünkbe, hogy újjászületésünkkor Isten gyermekeivé lettünk, és azok is vagyunk! Ő írásaival is harcolt az Antikrisztus tévtanításai ellen; olvassuk-e ma ezeket? Az Atya akaratát elfogadó Jézus a Gecsemáné-kertben szomorú lélekkel így kérte tanítványait, akiket időközben elnyomott az álom, míg ő távolabb imádkozott: „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek…” (Mt 26,41) Reformátorunk névnapján, november 11-én pedig gondolhatunk a Luther-filmnek arra a megrázó jelenetére, amelyben – cellájában az ördöggel viaskodva – így imádkozott: „Jézus! Tied vagyok! Ments meg!” Az Emberfia hitükben éber, nem pedig alvó tanítványokat akar itt találni eljövetelekor, ezért háromszor is figyelmeztet: „Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk 13,37) Meghalljuk?! „Harsány szó kiált az éjbe: / »Föl! Ébredj, Jeruzsálem népe! / Kit vártok, itt van már közel!« (…) A trónnál angyalok közt állva, / Áld énekünk, Isten Fia!” (EÉ 493,1.3)

Garai András