Egyházunk egy-két hete
Iktatás hatvan év után
Kötcsén Lengyel Henriett a tizennegyedik parókus lelkész
Szemerei János 1Pt 5,7 alapján elmondott igehirdetésében kincsekről beszélt. Olyan kincsekről, amelyeket Istentől kapott a hagyományait talán másoknál jobban tisztelő kötcsei gyülekezet, és amelyeket generációról generációra megőrzött. „Találd meg itt, a tradíciók és hagyományok között azokat a kincseket, amelyeket ez a közösség őriz, és te is add át ennek a gyülekezetnek azokat a kincseidet, amelyek az itt élőket gazdagíthatják” – hangsúlyozta az esperes. Ezután Lengyel Henriett parókus lelkészként elmondott első prédikációjában a szolgálatba elhívó szó erejéről tett bizonyságot. Hiába küzdött ellene, hiába kereste a kibúvókat, Isten megragadta őt, nem engedte, és hívó szava mindennél erősebbnek bizonyult.
Lengyel Henriett a pécsi gyülekezet ifjúságának egyik oszlopos tagja volt. A legnagyobb hatást Balikó Zoltán gyakorolta rá. 1998-ban végzett az evangélikus teológián; egy évvel később szentelték lelkésszé Pécsett. Első szolgálati helye Majos volt, ahol egy évig hat gyülekezetet gondozott. Ezután rövid időre Bérre került, majd ösztöndíjasként Svájcban tanult tovább. Hazajövetelét követően az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folytatta tanulmányait: az egyetem doktori iskolájában végzett nappali tagozaton.
Lengyel Henriett családjában többen is szolgálnak (szolgáltak) az evangélikus egyházban. Édesanyja jelenleg is az EHE gazdasági vezetője, nagynénje pedig a pécsi Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon vezetője volt.
A frissen beiktatott lelkésznő Kötcsére érkezésének első percétől fogva úgy érezte, hogy a festői dombok között fekvő település gyülekezetében otthonra lelt, a gyülekezet tagjai befogadták őt, és egy lelkes, aktív, összetartó közösség lelki irányítója lett.
Kiss Miklós
Regionális hozzárendelés: Kötcsei Evangélikus Egyházközség