Napról napra

Jézus így szólt a tanítványokhoz: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” Lk 22,46 (Zsolt 57,4b; Mt 25,1–13; Jel 21,1–7; Zsolt 46) Jézus a közelgõ veszély miatt éberségre, imádkozásra inti tanítványait. Nem olyasmit ajánl, ami neki nem kenyere. Belehelyezkedik az Atya akaratába: vérét kell ontania, váltságul sokakért. Isten akaratával ellentétes akarattal kellett megküzdenie. Küzdelmének eszköze, az õ igazi fegyvere az imádság. A tanítványok sorsa hasonló a Mester sorsához. Akik az Isten akaratát kívánják követni, azok sorsközösségbe kerülnek Krisztussal. Kérdés, hogy miként tudunk hûségesek maradni Krisztushoz a világ kísértései közepette. Jézus elõre megmondta nekünk is: Keljetek fel, és imádkozzatok!

Isten ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Dán 2,21 (1Kor 12,6–7; 5Móz 34,1–7/8/; 1Thessz 4,13–18) (A következõ sorok Keken András gondolatai nyomán születtek.) Max Planck csak egy példa a sok közül. Ez az egyszerû ember s nagyszerû tudós, fizikus hívõ keresztény volt. Planck nem „annak ellenére” hisz, hogy tudós – Planck „éppen azért” hisz olyan mélyen és igazán, mert tudós. Egy helyen így vall: „A természettudomány legbelsõbb lényege szerint Isten-keresés… Nem lesz bennünk tudathasadás, ha a vallás »Isten« szavát és a tudomány »világrend« szavát azonos valóság jelzésének tartjuk, s úgy szólunk róla, mint titokzatos, de valóságos hatalomról.”

Mutasd meg rajtam jóságod jelét. Zsolt 86,17 (Mk 11,24; 1Pt 1,13–21; 1Thessz 5,1–11) „Szeretnénk megmutatni az egész világnak, hogy Isten velünk van, áldását hinti ránk, és mi boldogabban élünk az Urunkkal való kapcsolat révén, mint mások nélküle.” A zsoltár folytatásában mintha ez a kívánság keveredne egyfajta kevélységgel, elbizakodottsággal, lenézéssel: hadd lássák gyûlölõim, és szégyenkezzenek… Hamis ez a kívánság akkor, ha kiválasztottságunkat csak az ellenfeleink megszégyenítésére akarnánk felhasználni. Túl könnyû itt elbuknunk a képmutatás kísértésében. „Mutasd meg rajtam jóságod jelét.” Hadd váljak szereteted és megbocsátásod élõ eszközévé! Istennel való kapcsolatom ne legyen képmutató, ne taszítson el másokat Istentõl, hanem inkább hadd legyen rajtam jóságod jele az, hogy én is jó vagyok embertársaimhoz.

Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Zsolt 100,2 (1Kor 10,31; 1Kor 3,9–15; 1Thessz 5,12–28) Egyházközségek jubileumi hálaadó ünnepségein gyakori igeválasztás a 100. zsoltár. Szépen, emelkedetten, himnikus tömörséggel adja elõ az Istenben bízó közösség bizonyságtételét. Szolgáltak örömmel, hittel, elhivatottsággal és meggyõzõdéssel az õsök, így õrizve meg egy hívõ közösség életét az Úrban. Példájuk vonz, és követésre indít, éppen ezért él tovább a buzdítás, hogy mi is örömmel szolgáljunk az Úrnak, és vigadozva járuljunk színe elé. Nap mint nap – és nem is csak nagy évfordulók alkalmával.

Állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Zsid 10,36 (1Sám 26,23; Kol 4,2–6; 2Thessz 1,1–12) Az elsõ bevetéseik során harcoló katonáknak úrrá kell lenniük félelmeiken, és le kell küzdeniük a csak magukkal való törõdés kísértését ahhoz, hogy a kitûzött hadicélt egy csapat tagjaként teljesíthessék. Csak akkor válhatunk Isten akaratát teljesítõ küldöttekké, ha már rutinosan tudunk megküzdeni hitünk ereje révén a saját gondjainkkal, problémáinkkal. Nem állhatunk meg magunknál. Istennél mindig újabb és újabb bevetések vannak. Újabb és újabb elveszett bárányokat kell felkutatnunk és hazaterelgetnünk. Talán még nem edzõdtünk eleget, talán még nem volt eléggé kipróbált a hitünk, ha még mindig csak a saját sebeinket nyalogatjuk.

Az Úr megõrzi lábadat a csapdától. Péld 3,26 (2Thessz 3,3; Mt 27,50–54; 2Thessz 2,1–12) Csapdától, amelyet gonosz és elvetemült emberek készítenek. Krisztus követeinek, választottjainak felülrõl biztosított védelmük van. Nehéz körülírni, hogy mi módon van jelen ez a védettség (lásd például Mt 10,19–20), mégis olyan valóság, amelyben Krisztus részesíti a benne bízó tanítványokat. Isten gyermekei közül sokan megtapasztalhatták már, hogy a gonoszok nem mernek rájuk kezet emelni, és csodálatos módon kerülnek ki szorongatott helyzetekbõl, átvitt értelemben csapdákból. Lélekjelenlét – mondhatnánk. Igaz, de nem emberi, hanem isteni Lélek-jelenlét! Bizalommal hagyatkozzunk fenyegetõ helyzetekben is a Szentlélek segítõ erejére.

Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök. Gal 3,29 (Ézs 44,26a; Jel 21,10–14.21–27; 2Thessz 2,13–17) Csodálatosan szép meghívás ez! Örökségünk van a hamisíthatatlan, a molyt, a rozsdát, a földi elmúlást kiálló, a legfényesebben ragyogó kincsbõl! Isten országának gazdagsága a miénk is örökösödési jogviták, perpatvarok nélkül. Nem én vonzom, vagy te vonzod magadhoz õt, hanem õ vonz magához minket. Õ a találkozási pont! Õ a kör közepe, mi alkotjuk a kör kerületét. Egyenlõ szeretetközelségben vagyunk tõle. Ezért vagyunk testvérek az Úrban. Boldogok vagyunk, mert Krisztuséi vagyunk!

Péter Zoltán