Gyermekvár

1992 nyarán éppen Budapesten voltam, amikor az evangélikus teológia helyet adott annak a tanfolyamnak, amelyen magyarországi és erdélyi evangélikus hitoktatók, vasárnapi iskolai oktatók vettek részt. Az erdélyiek – így jómagam is egy-két előadás erejéig – tulajdonképpen akkor találkoztak először mindazzal, amit itt hallottak. Bár a két világháború között a barcasági gyülekezetekben is volt vasárnapi iskolai foglalkozás, mégis kellettek a megváltozott körülmények és politikai viszonyok ahhoz, hogy 1991-ben Erdélyben újra elindulhasson ez a munka. Alapját egy Norvégiából érkezett oktató, Alf Dambolt előadásai jelentették, és a Norvégiai Vasárnapi Iskolák Szövetsége mindmáig támogatja ezt a hitéleti tevékenységet.

Ugyan előfordult, hogy az idősebb generációk emlékeztek még a korábbi vasárnapi iskolai tevékenységre, de konkrét segítséget nem nyújthattak, így új alapokra kellett helyezni az oktatást. A korábbi vallásórákhoz képest egy újfajta foglalkozás indult be a gyülekezetekben. Nem a lelkészek tartották, hanem oktatók, akik maguk is tanulták az első években a vasárnapi iskolai mozgalom lényegét.

A gyerekek korosztályonkénti csoportokban ismerkednek a bibliai történetekkel, többnyire kézműves foglalkozásokon is megjelenítve őket. A csoportfoglalkozásokat minden gyülekezet egyénileg szervezi meg. Ugyanakkor minden egyes oktató dönthet arról is, hogy milyen közösségépítő együttléteket teremt a gyerekek számára. Lehet az gyermek-istentisztelet vagy közös kirándulás, egyéb szórakozási lehetőség is.

A vasárnapi oktatás megszilárdulása után felmerült az igény egy lap indítására is. Így jelent meg tíz évvel ezelőtt a Mustármag, amely sokáig az erdélyi evangélikus egyház egyetlen hivatalos lapja volt.

A szerkesztői munkák koordinálását az első perctől kezdve Török Lászlóné Kiss Beáta, a csernátfalusi gyülekezet lelkészének a felesége vállalta magára, aki – nagyapja, dr. Kiss Béla nyomdokaiba lépve – a mozgalom erdélyi elindítója is egyben. A lapot eredetileg havonta szerették volna megjelentetni, ám mivel kevesen vannak, elég nehézkesen megy a szerkesztés. Ennek ellenére egy évben általában hét-nyolc szám jelenik meg. Büszkék rá, mert a gyerekektől kapott levelek azt jelzik, hogy van rá igény, érdeklődnek iránta, szeretik, és reklamálják, ha nincsen – azaz fontos a lap.

A folyóiratot megújult külső és fokozatosan bővülő tartalom jellemzi. Míg a kezdeti lapszámok egyszerűbb technikával készültek, és többnyire fekete-fehér nyomatban jelentek meg, ma már a gyerekek egy színes, többoldalas folyóiratot lapozgathatnak, amelyben a kicsiktől a nagyobbakig mindenki megtalálja a korosztályának megfelelő színvonalú olvasmányt vagy rejtvényt. (A rejtvények egyébként néha még a felnőttek számára is fejtörést okoznak…)

Talán csak az a szomorú, hogy vannak olyan gyülekezetek, ahol a nagy gyereklétszám ellenére sem igénylik a lapot. Akadnak olyan települések is, ahol a lelkészcserével az addig jól működő vasárnapi iskolai foglalkozások is megszűntek, így a lap azokhoz a gyerekekhez sem jut el mindig, akiket érdekelne, hiszen terjesztése csak a lelkészek vagy a vasárnapi iskolai oktatók segítségével oldható meg. Mindezek dacára a szerkesztők örömmel és kitartóan végzik a munkájukat – a visszajelzések is erre kötelezik őket. Amíg akad támogató, addig a lap is él!

Ha Magyarországon is érdeklődnek a lap iránt, a szerkesztők eljuttatják a gyülekezetekbe vagy az evangélikus könyvesboltokba. Címünk: 505600 Sacele, Jud. Brasov, B-dul Brasovului 48.

Veres Emese-Gyöngyvér