Napról napra

Reménykedhetsz a jövőben – így szól az Úr. Jer 31,17 (Ef 1,18; Mt 11,2–6/7–10/; 1Kor 4,1–5; Lk 1,46–55) A mi reménységünk nem egy bizonytalan vágy vagy álmodozás. Isten ígéretein alapszik, és csak azért remény, mert még nem történt meg. Biztosak lehetünk reménységünkben, mert biztosak Isten ígéretei. Belekapaszkodhatsz a még meg nem történt, de az Úr által ígért eseményekbe.

Senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz. 1Jn 3,7 (Ézs 5,22–23; Mt 3,1–6; Zak 8,1–8) Mivel mindent nem tudhatunk, és rengeteg háttérinformáció el sem jut hozzánk, nehéz kiigazodni az élet kérdéseiben. Kinek van igaza? Hogy is történt? Csak a hallottak alapján tudunk dönteni. De hát így becsapódhatunk! Igen. De hallgatod-e Isten igéjét, amely színtiszta igazság, valóságos segítség, és mindenkor beigazolódik? Bízzál benne, építhetsz rá. Az Úr mondta ezt is: „…aki az igazságot cselekszi, az igaz.” Bármit mond is valaki, de ha másokat becsap, magának gyűjt és szerez, s nincs benne szeretet, akkor azzal vigyázz, mert hamis útra és bajba vinne. Amikor Pilátus megkérdezi, hogy „micsoda az igazság” (Jn 18,38; Károli-fordítás), a felelet így hangzik: Kicsoda az igazság. És ha meghallottad már bűneidből feloldozó szavát, és tapasztaltad szeretettel teli segítségét, akkor tudod: Jézus egyedül.

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. 1Jn 1,9 (Ézs 64,5a; Mt 3,7–12; Zak 8,9–13) Hívő életem elején egyszer levelet kaptam egy finn barátomtól. Sok mindenről írt, és egyszer csak a levél közepén, az addigiaktól függetlenül beleírta: „Bulcsú, az Úr Jézus véréért meg vannak bocsátva a bűneid.” Nagyon megdöbbentem, mert Isten személyes hangját hallottam ki belőle, és átéltem, hogy valóban bűnbocsánatot nyertem. Boldogan olvastam tovább a levelet. – Jézus kereszten szenvedett áldozatáért te is tiszta szívet kaphatsz Istentől. Átélted-e már bűneid bocsánatát, valósággá lett-e a szabadulás, vagy csak elvileg ismered mindezt? És eszköz voltál-e már valaki számára a bűnbocsánat személyes elnyerésében? Légy eszköz Isten e legfontosabb munkájában is!

Jézus ezt mondta Mártának: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” Jn 11,25 (Zsolt 16,10; Mt 21,28–32; Zak 8,14–23) Az elmúlás és a halál birodalmában üdítő az életről és a feltámadásról hallani. Akinek Jézus belép az életébe, az nemcsak azt tudja elmondani, hogy az eddigi létem nem volt életnek nevezhető, de azt is, hogy ugyanaz az élet egészen más Jézussal. Hitben, tisztaságban, bizonyosságban, a cél felé haladva. Ha az új élet ilyen csodálatos valóság, akkor milyen lesz az örök élet Istennel? Higgy Jézusban, légy az övé. S akkor ami az övé, az a tied is: az új élet és az üdvösség.

Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, mert a lelkem is csupa reszketés. Zsolt 6,3–4 (2Kor 12,10; Mt 11/7–10/11–15; Zak 9,9–12) Nem abban van a különbség a hívő és a nem hívő ember között, hogy nekünk nincs semmi bajunk és betegségünk. Hanem abban, hogy mi a bajokban nem vagyunk egyedül. És ez már fél gyógyulás. A zsoltáríró, ha bajban is volt, Istenhez menekült. Beszélhetsz bajodról, betegségedről, de ne reménytelen panaszáradattal, siránkozva tedd! Hanem azzal a reménységgel, hogy van kinek a kezébe helyezni sorsodat, és ő számon tart téged. Ha pedig egy verebecske sem hullhat le az ágról a mi Urunk tudta nélkül, akkor ha bajod meg is marad, vagy életed véget ér, tudhatod: ő ott is veled van. – Te mindig siránkozol, vagy reménységed bátorítást adhat más bajban lévőknek is?

Jézus Krisztus mondja: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.” Jn 8,31 (2Krón 18,4; Jn 19,17–22; Zak 11,4–17) Hány igehirdetés hangzik el hétről hétre! Hányan olvasnak igét napról napra! És mégis: sokszor ugyanúgy jövünk ki a templomból, ahogy érkeztünk az elején: nem erősödtünk, nem alakult a véleményünk, nem tisztultunk, nem szántuk oda magunkat valamire. Ha minden templomba járó ember olyan komolyan venné az igét, azt, hogy élete Ura és Királya előtt áll, hogy megtenné, amit hallott, akkor csodálatos, döbbenetes változás állna be közösségeink életében. Akkor óriási lenne a bizonyságtételünk a világ előtt. – Határozd el: mostantól úgy mész templomba, hogy másként akarsz visszajönni. Úgy hallgatod és olvasod az igét, hogy legalább egy dolgot személyesen magadra veszel, és kész vagy megváltozni, életedet odaszánni.

A százados így felelt Jézusnak: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.” Mt 8,8 (Jer 15,18; Lk 1,26–38; Zak 12,9–13,1) Az a méltó, aki tudja, hogy méltatlan. Aki úgy gondolja, hogy megérdemli, annak Istentől semmi sem jár. Hiszen kegyelemből élünk. Jézus érdemtelenségünk ellenére jött el hozzánk, hogy segítsen rajtunk. A megváltás nem jár, hanem ajándék. – Nem jár nekem semmi, Uram! Mégis, kérlek, jöjj az otthonomba, jöjj a gyülekezetembe, jöjj a szívembe. Csak egy szót szólj, mert a te szavad életet teremt. A te szavad igaz. A te szavad által minden a helyére kerül.

Széll Bulcsú