Napról napra

Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. 2Kor 5,21 (Ézs 53,12; Jn 12,20–26; 2Kor 1,3–7; Zsolt 53) A mai vasárnapnak, böjt 4. vasárnapjának latin elnevezése így hangzik: Laetare. Azt jelenti: örvendezzetek, örüljetek! Valóban lehet okunk az örömre – böjtben is –, ha meglátjuk Krisztusban Isten Fiát. Az Úr őt sújtotta a nekünk járó büntetéssel, ő szenvedett helyettünk és érettünk a golgotai kereszten, hogy nekünk életünk, örök életünk legyen. Az Isten előtt pedig az számít majd, hogy a hitünk vajon ezen az igazságon tájékozódik-e.

Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Zsolt 84,3b (Lk 1,57–58; 5Móz 8,2–10; Jn 15,1–8) Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Isten mindenható és szent, cselekedetei igazak és igazságosak. Amikor valóban megismerem és hittel fogadom Isten dolgait, amikor hittel elfogadom, hogy Isten mit tett értem Krisztusban, akkor valóban megszűnik bennem a bizalmatlanság, az aggodalom és a félelem. Testem és lelkem ujjongva kiálthat az Úrhoz, mert ő nem feledkezett meg rólam.

Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak. Ef 5,19 (Zsolt 98,1a; Jób 9,14–23.32–35; Jn 15,9–17) Ha szívből jövő, eleven, üde énekszót hallunk, vagy ha mi magunk kezdünk áhítattal éneklésbe, bizonyára megtapasztaljuk, hogy a csüggedést erő, a félénkséget bátorság váltja fel. Isten velünk van, az ő gondviselése soha nem hagy el minket. Csalódás ért bennünket? Sebeket hordozunk? Kezdjünk éneklésbe, és vigaszt, gyógyulást meríthetünk belőle.

Az Úr letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent. Zsolt 14,2 (1Pt 2,1–2; Jn 15,9–17; Jn 15,18–25) Esténként, ha tiszta az égbolt, nagyon szeretem nézni a holdat. A telihold olyan nagynak és közelinek tűnik. Azonban tudnunk kell, hogy mi a holdnak mindig csak az egyik oldalát látjuk, a másikat sohasem. Sajnos sokan vannak így az élettel is. Csak az egyik oldalát ismerik: az Isten nélkülit, a Krisztus nélkülit. A zsoltárvers szerint az értelmes ember azonban az, aki keresi az Istent, a „másik oldalra tekint”, s tudja, hogy lehet Istenre tekintve, Krisztusban bízva is élni.

Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 1Móz 12,1 (Gal 3,9; 2Kor 4,11–18; Jn 15,26–16,4a) Abrámnak – engedelmeskedve Isten parancsának – mindent el kellett hagynia: a földjét, a rokonságát, az atyja házát. Abrám mindent rábíz az Úrra, és indul Isten akarata szerint. A keresztény ember is Isten vezetése alatt él, biztos pont az életében Isten ígérete, s nem csavarog vagy futkározik erre-arra ebben a világban, hanem vándorol, egyenest előre, az Isten által mutatott úton.

Veled van az Úr, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned. Zof 3,15b (Ef 6,14–15; Jn 10,17–26; Jn 16,4b–11) „Ha Istenhez gyönge szódat emeled, teveled lesz akkor az Isten” – írta Ady Endre egyik versében. Keresztény hitünk drága kincse és tapasztalata, hogy velünk van az Isten. Nem egyedül, nem magányosan járjuk földi utunkat, hanem az Úr gondviselő szeretete kísér bennünket. Érjen azonban bármilyen veszedelem, legyen mindig erőnk gyönge szavunkat Istenhez emelni, mert ő meghallgatja.

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől. Jel 21,1–2 (Zsolt 48,9; Jn 14,15–21; Jn 16,12–15) A Jelenések könyvéből való igék a jövőt ábrázolják. Az utolsó ítélet utáni időket. Ugyanakkor Isten igéje figyelmeztet is bennünket életünknek és az eljövendő ítéletnek az összefüggéseire. Az új eget és új földet csak az láthatja majd meg, aki már itt a földön Istenben bízva él. Aki komolyan veszi azokat az igéket, amelyek a gyakorlati keresztény életről szólnak: a bűnbocsánatról, a békességről és a szeretetről; és mindenekelőtt aki Krisztusban felismeri és hittel követi Megváltóját.

Szabados Regina