evél&levél

Kedves Testvérem! Mint a Tamás-mise születésénél kezdettől fogva bábáskodó egyik lelkész, szeretném olyan őszintén megosztani testvéremmel gondolataimat, amilyen őszintén és nyíltan testvérem írta levelét.

Az első érzésem nekem is a nagy szomorúság. Aki végigkísérte ennek az istentiszteleti formának a születését, az tudja, hogy nem „felülről”, avantgárd lelkészi ötletből született, hanem nagyon mély és sürgető lelki igényből. Gyülekezetek elkötelezett fiataljai élik át nap mint nap, hogy diáktársaik, barátaik – de sokszor ők maguk is – nem tudnak mit kezdeni a tradicionális egyházi formákkal. Hiányolják a fiatalokat megszólító evangéliumi üzenetet.

Az irántuk való missziói felelősség indította arra ezeket a fiatalokat, hogy keressék az utat, amelyen ők és társaik a templomba, az egyházhoz, de leginkább Jézus Krisztushoz találnak. Ezt a törekvést provokációnak, a magyarországi evangélikusok ellen a televízió felhasználásával intézett támadásnak, színház-templomi show-nak, egyházromboló eseménynek – amelynek hatására a hívek egy része elhagyja hitét, egyházát, s ki tudja, lelkileg hová csapódik – minősíteni Jézus Krisztus evangéliuma elleni bűn. És bűn (de legalábbis hálátlanság) azok ellen a fiatalok ellen is, akik Jézusért és fiatal korosztályuk üdvösségéért egy-egy Tamás-mise szervezése során 50-80 órát fáradoznak imádsággal, töprengéssel, előkészítéssel. Bárcsak sok olyan evangélikus lenne, aki ennyi időt fordítana imádságra, a gyülekezetében való munkára!

Megvallom, rosszulesett az is, hogy a szervező és szolgáló fiatalokat nemes egyszerűséggel és kiérezhető lebecsüléssel fekete trikós Tamásoknak, minket, Luther-kabátos (evangélikus) lelkészeket pedig reverendás műsorvezetőnek titulált. Az pedig, hogy a zuglói istentiszteletre utalva eleve idézőjelbe teszi az istentisztelet szót, és kimondja az ítéletet: megfeledkeztek arról, hogy Tamás a megismert Feltámadottat tisztán és igazán hirdette, ezzel prejudikálva, hogy Zuglóban nem ezt tették, nyílt ellenségességről tanúskodik. Csak sajnos minden alapot nélkülöz.

Zuglóban – testvéremmel ellentétben – én ott voltam, én végeztem az igehirdetés szolgálatát, és a feltámadt Jézus iránti feltétlen bizalomról prédikáltam. Testvérem és testvéreim eldönthetik, hogy Tamás apostoli volt-e az igehirdetés. Azt gondolom, hogy a részt vevő lelkészek garanciát adnak az evangélikus teológiai helyességre. Ezzel ellentéteset írni vagy bizonyítást igényel, vagy rágalmazás.

Ezzel szemben testvérem levelében teológiai felszínességek és tévedések vannak. Például amikor azt írta, hogy az evangélikus egyháznak két elfogadott hitvallása van, hogy jóra magyarázzam, nyilván a liturgiai használatra gondolt. Vagy az inkriminált „mise” szó, amelyet Luther természetességgel használt az istentiszteleti formára – istentiszteleti rendjének a címe: Deutsche Messe (Német mise). Luther nyomán talán ma is szabad használni az evangélikus egyházban. Az offertóriumot pedig minden gyülekezetben a következő istentiszteletek és a gyülekezet egyéb céljaira gyűjtik. (Egyébként a Tamás-misének körülbelül 50 ezer forintos kiadása van a sokszorosítás, a hívogató szórólapok, a plakátok miatt és legfőképpen azért, mert utána minden résztvevőt behívunk beszélgetni kávé, üdítő, sütemény mellett. A hirdetésben pedig az is elhangzott, hogy az offertórium fele mindig egy konkrét segítő célt szolgál; például a mozgássérülteket vagy az alkoholbetegek között végzett missziói munkát támogatja.)

Befejezésül csak annyit kérek: olvassa el testvérem a Római levél 14. fejezetét. A római gyülekezetben is voltak nézetkülönbségek. Pál azt kéri: tanuljátok meg elfogadni egymást. A Tamás-misét nem kell senkinek sem szeretnie, nem kötelező, még támadni is lehet. De egyet nem szabad tenni: nem szabad elvenni azoknak a fiataloknak a kedvét, akik hitükben megújulva, tamáskodásukból hitre jutva vállalják a tanítványságot és a kortársaikra irányuló missziót. Akik tesznek végre valamit. Sokan kongatják a vészharangot, hogy nincs ifjúság az egyházban. Hát nem is lesz, ha leszólják, kioktatják őket; ha nem kapnak lehetőséget arra, hogy maguk öntsék formába Jézus evangéliumát; ha elutasítják aktivitásukat.

A szervezők a Tamás-mise honlapján megfogalmazzák küldetésük területét: ez az istentiszteleti forma nem a tradicionális evangélikusoknak, hanem a keresőknek szól. Érdemes ott tájékozódni. Van, akinek tradicionális hitével is összefér a Tamás-mise, és felfrissül általa; van, aki elutasítja. Neki nem kell Tamás-misén részt vennie. Alternatív istentisztelet, amely új, hivatalos Agendánkban, az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvben is szerepel. Senkinek a hitét sem a Tamás-mise fogja elvenni, és nem a Tamás-mise fogja ki tudja, milyen közösségekbe lökni az evangélikus fiatalokat, hanem az, ha nem lesz helyük a saját egyházukban, mert nem értik meg őket.

Megszomorodott testvéri szeretettel köszöntöm:

Balicza Iván budavári lelkész