Élő víz
Hol a boldogság mostanában?
Miközben e sorokat írom, szakad az aranyat érő, ámde meglehetősen hűvös májusi eső, így könnyebb teljes mértékben egyetértenem a költővel, aki egykor így sóhajtott fel: „Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.” (Petőfi Sándor: Téli világ)
A boldogságot mostantól nemcsak kereshetjük, hanem tanulni is lehet róla. Egy internetes oldalon olvasható hír szerint egy angol bentlakásos iskola órarendjébe új tantárgy került: a boldogságóra. Bevezetését a tervek szerint a Cambridge-i Egyetem egyik pszichológiaprofesszora, Nick Baylis felügyeli majd. Az órákat az úgynevezett pozitív pszichológia terén képzett tanárok tartják. A tanterv szerint a diákok többek között arról tanulnak majd, hogy miként kell kapcsolataikat, valamint fizikai és lelki egészségüket ápolni, miként lehet megküzdeni a negatív érzelmekkel, vagy hogy miként érhetik el életcéljaikat.
Természetesen a Szentírás is foglalkozik a boldogság kérdésével. A Zsoltárok könyve így ír: „Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.” (84,6) „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” (32,1) „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (34,9)
„Mi tesz engem boldoggá?” – teheti fel ki-ki magának a kérdést. A siker, a hírnév vagy a pénz? Esetleg a szerelem vagy a karrier? A Biblia sorai arra mutatnak, hogy a „boldogság kulcsa” a harmonikus Isten-ember kapcsolatban rejlik. Ennek elérése egyfelől ajándék, másfelől azonban kemény munka gyümölcse. Csak kitartó harc – a démonainkkal, félelmeinkkel, rossz szokásainkkal vívott küzdelem – árán érhető el.
Ez azonban az egyszerű földi halandó átlagos életében sem mindig könnyű, kiélezett helyzetekben pedig még nehezebb. Mégis, az, aki egy embert próbáló szituációban is Istenhez fordul segítségért, és helytáll a nehézségek közepette, példa lehet a többiek számára. Mint például az a néhai református lelkész – Zimányi József –, akit a sztálini időkben tartóztattak le. Fogságba, majd lágerbe került. Mindarra, amit átélt, a Tűzoszlopoddal a jéghegyek között című kötetében tekint vissza. Éhezés, verés és nélkülözés közepette sem veszítette el Isten iránti bizalmát. Bármilyen furcsa, a szenvedések ellenére is boldog volt. Boldogságának forrása a Megváltóba vetett hite volt. Az említett könyvben ezt írta: „[Az Úr] azonnal figyelmeztetett a veszélyekre, és a pusztító minden cselvetését áthúzta. Kinek van ilyen Istene, mint nekünk, Jézus követőinek? Hol van ennyi szeretet, ennyi türelem, és kire vár akkora örökség, mint ránk? Az örökhagyó halála révén örököltünk, és majd örökre együtt élünk vele, amiért áldott legyen Isten.”
Tanulható, tanítható-e a boldogság – tanóra keretében? Jézus követőinek megadatik, hogy ne az iskolapadban ülve, hanem a mindennapokban találják meg a feleletet a kérdésre: „Hol a boldogság mostanában?” A tanulás egy életen át tart.
Ha öröm ér bennünket, sajnos gyakran elfeledkezünk a hálaadásról, magától értődőnek vesszük azt, hogy minden rendben van. Ilyenkor nem (vagy nem mindig) gondolunk a Teremtőre. Ellenben a gondok, problémák miatt, a boldogtalanság perceiben az ember „természetesen” inkább Isten felé fordul, és ekkor ki-ki meg is tapasztalhatja, hogy „közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja” (Zsolt 145,18).
Isten mindig velünk van. Az örömeinkben, boldog perceinkben is – ám a nehéz órákban, bajban, betegségben, rossz döntések után még közelebb szeretne kerülni hozzánk. Óvni, erősíteni és vigasztalni akar bennünket úgy, ahogy ezt a jó szülő teszi szeretett gyermekével. Miként Krisztust sem hagyta magára szenvedésében és halálában, úgy gyermekeit sem hagyja magára soha, semmilyen körülmények közt. Ennek tudata a valódi boldogság záloga.
Gazdag Zsuzsanna