Élő víz

Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)

Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli és heti igéi tanítvánnyá lételünk érdekében Isten bűnös szolgáit állítják elénk példaként a teljes Szentírásból, akik megtapasztalták az Úr ingyen kegyelmét, bizonyságtételre hívattak el, és akiknek az Úr szavára megváltozott az életük. Fényes nappal a mélyben halat fogni? Emberileg lehetetlen vállalkozás! Péter mégsem örül a „mégis” kivetett hálókkal fogott sok halnak: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Jézus így hívja el tanítványául: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,5.8.10) S az így bűnbocsánatot nyert apostol később ezt is el tudta mondani: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) Példája bátorítson: „Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok! Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem!” (Zsolt 27,7; LK) Miként végezzük az „élve fogás” embermentő, tanítványi szolgálatát? Csak a keresztről szóló ige hirdetésével tehetjük mi is ezt, hiszen úgy „tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,21). A tizenkét tanítvány kiválasztása előtt Jézus az „Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát” (Lk 6,12). Mi sem magunk választottuk őt, hanem Jézus Urunk hívott el bennünket az ő követésére! A mindenható Isten Jákóbnak Bételben (az Isten házában) adott új nevet, miután az elásta háza népe minden idegen bálványistenét. „Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved.” S „nép, sőt népek gyülekezete származik tőled…” (1Móz 35,10.11) Ezékielhez – egy ószövetségi emberhalászhoz – a Kebár folyó mellett szólt az ő Ura, emberfiának nevezve: „Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez!” (Ez 2,7) Az apostoli gyűlésen az újszövetségi emberhalász így szólt a pogányokból lett keresztények körülmetélésének elhordozhatatlan igájáról: „…abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” (ApCsel 15,11) S heti igénkben a pogányok apostola is ugyanezt vallja: „…nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,9) Reformátorunk így összegez: „A fundamentum maradjon megingathatatlan. Hogy a hit engesztel ki Istennel s igazít meg minden emberi cselekedet vagy érdem nélkül!” Mai tanítványainak is – neked és nekem is – elmondta Jézus: „…de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” (Lk 22,32) Érted és hiszed-é ezt? S el tudod-e – Pállal együtt – mondani a választ is: „…igyekszem, hogy meg is ragadjam (az üdvösséget), mert engem is megragadott a Krisztus Jézus”? Tehát „futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,12.14)! „Ezért az újjászületett hívő egész életében ezt esdekli: mindhalálig napról napra lehessen megigazult.” (Luther) S hittel vallja: „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. / Kegyelem, hogy veled járó tanítványok lehetünk.” (EÉ 475,1)

Garai András