Keresztutak

A Magyarországi Evangélikus Egyház északi egyházkerületi delegációjaként a norvégiai Moldébe látogatott Fabiny Tamás püspök és felesége, valamint Endreffy Géza budaörsi lelkész és felesége június 12. és 16. között. A lapunk július 9-i számából helyhiány miatt kimaradt negyedik beszámolót most közöljük.

Az egyházkerületi lelkésztalálkozót és missziói napot megelőző buszos kirándulás első lélegzetelállító látványát a világon egyedülálló technikai csoda, az Atlantic Highway (atlanti főútvonal) egyik hídjának megpillantása jelentette. Az óceán öbleiben elterülő sok-sok szigetet merész ívvel összekötő utat jelképes erejűnek tekinthetjük. Bármennyire is szétszórtan él az északi lakosság, keresik egymással a kapcsolatot. Tagadhatatlan tény, hogy a közösség egyik legfontosabb rendező elvét az egyház jelenti. Ma már ugyan a szekularizáció is érezteti erőteljes hatását, valamint Norvégia-szerte meg kívánnak válni az államegyházi formától, a mřrei egyházkerületet általában a konzervatívnak nevezhető hagyományok és mély spiritualizmus jellemzik. Ezért nemcsak a mélykék tenger és a havas hegyek, a merész formájú fjordok és a zöld legelők látványa, hanem elsősorban az emberek kitartó hite és kapcsolatteremtő képessége nyűgöz le minket.

Három, egymástól teljesen különböző templom meglátogatása erősítette bennünk ezt a meggyőződést.

Gaustadban váratlanul modern kis kápolna bukkant fel szinte a semmi közepén. A csoportot fogadó presbitertől megtudtuk, hogy a város temploma igen messze van, ezért a szétszórt kis tanyákon élők számára építették az istenházát – kizárólag a hívek adományából! Ott, ahol az egyházfinanszírozás évtizedek óta megoldott kérdés, nem lanyhult meg a gyülekezeti tagok adakozó kedve. Kis csoportunk itt tartott reggeli áhítatot: „Morning has broken…”, énekeltük a mindannyiunk számára ismerős hajnali himnuszt.

Kristiansund hatalmas betontemploma az ötvenes évek építészetét idézi. Az épület hétköznapokon is nyitva áll az oda betérők előtt. Az alagsorban berendezett bazár bevételét kizárólag jótékony célra fordítják.

Időben visszafelé haladva Tingvoll középkori templomához jutottunk. A favázas, skandináv típusú épület és a méretes parókia egy hatalmas, békés tó partján áll. A templom körüli rendezett temető azt sugallja, hogy az élők és a már előrementek gyülekezete összetartozik. Erling Nerheim, a gyülekezet lelkésze és az egyházmegye esperese szakértő módon elemezte a faragott oltár, a középkori freskók és az ólomüveg ablakok teológiai üzenetét és művészettörténeti jelentőségét. Igazi meglepetést azzal szerzett, amikor személyesen mutatta be, hogy miként járható át a templom üreges fala. Valóságos bújócskázásra hívta vendégeit, akik gyermeki lelkülettel követték őt…

Ami közös volt az Astrid Silnes külügyi titkár és munkatársai által szervezett kirándulás helyszíneiben, az a rend és a tisztaság. Nemcsak a természetben és az épületekben, hanem az emberi kapcsolatokban is. Megtapasztaltuk, hogy mindennek van helye és gazdája. A sok fa a természetközelség, a sok gyertya a fény iránti vágyakozás bizonyítéka. Hiszen tudjuk, itt az éjszaka közepén sincs teljesen sötét e júniusi napokon, télen viszont csak rövid időre kel fel a nap.

Rövid, de élményekben gazdag kirándulásunk során a norvég egyházi élet sajátos keresztmetszetét ismerhettük meg. Reméljük, legközelebb mi mutathatjuk meg a magunk értékeit északi testvéreinknek.

Fabiny Katalin

Regionális hozzárendelés: Északi Evangélikus Egyházkerület