e-világ

II. Sixtus pápa fődiakónusa, a Hispániából származó Lőrinc a legnagyobb tisztelettel körülvett katolikus szentek közé tartozik. A róla szóló legenda szerint csodálatos módon betegeket gyógyított meg, és különös gondot fordított a szegényekre. Krisztus után 258. augusztus 10-én szenvedett vértanúságot Rómában. Az imáikkal hozzá forduló hívők az ebben az időszakban megfigyelhető látványos hullócsillagokat Szent Lőrinc könynyeinek nevezték el.

„Szent Lőrinc könnyei”, vagyis a Perseidák meteorraj maximuma a 2006. esztendőben augusztus 12-én figyelhető meg. Ezen az éjszakán a meteoridoknak nevezett, néhány milliméteres-centiméteres kozmikus porszemcsék elérik Földünk légkörét, a levegővel súrlódva felizzanak és elpárolognak, létrehozva a meteorjelenséget.

Bár egy-egy meteoridszemcse kisméretű, és többségük nem éri el a földfelszínt, összességben így is naponta átlagosan több ezer tonna anyaggal gyarapodik bolygónk. A lehullott darabokat meteoritoknak nevezik. Találhatunk köztük nagyobb méretűeket is, ugyanis képesek túlélni a hatalmas sebességű légköri zuhanást. Anyaguk kő és vas, illetve ezek különböző átmeneti típusai. A legnagyobb tömegű (hatvantonnás) egy darabban maradt példány Dél-Afrikában található. Szintén égi eredetű a talán legismertebb meteorit, a Kába kő, mely az iszlám szent helyén, Mekkában a világ minden tájáról ideérkező muszlim hívők zarándoklatának a központi helyszíne. A történelmi Magyarország területén fellelt darabok a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében tekinthetők meg.

Hullócsillagokat sokszor láthatunk alkalomszerűen az égen, de számos olyan meteorraj is létezik, amely az esztendő egy adott időszakában látványos záport eredményez. Ekkor a maximum időpontjában óránként akár százas nagyságrendben is megfigyelhetünk felvillanásokat.

A legnagyobb ismert meteorzápor 1833-ban volt: ekkor a Leonidák – óránkénti átlagban – több tízezer hullócsillagot produkált. A rajokat arról a csillagképről nevezik el, ahonnan a meteorok látszólag kiindulnak, így például a Leonidáknak a kisugárzási pontja a Leo, vagyis az Oroszlán. Mindez azonban egyfajta érzéki csalódás: ahhoz hasonlatos, mint amikor télen autózunk, és a megszámlálhatatlanul sok hópihe egyetlen pontból látszik kiindulni. A valóságban a meteorrajok létrejöttekor a Föld éppen keresztezi valamelyik, üstökösökből vagy kisbolygóból származó, Nap körül keringő kozmikus poráramot.

„Szent Lőrinc könnyei” az antik hősről elnevezett Perszeusz csillagkép nyomán hivatalosan a Perseidák nevet viseli: a görög monda szerint Perszeusz először legyőzte a medúzát, majd a medúza fejével kiszabadította Andromédát és anyját. Szülőüstököse a Swift-Tuttle nevű kométa. A Perseidák csillaghullásának megfigyelésével legsikeresebben augusztus 11-e és 12-e éjjelén 11 órától próbálkozhatunk, mivel ekkor kerül teljes mértékben a horizont fölé a konstelláció, a legtöbb hullócsillag pedig hajnaltájban látható. Magát a csillagképet bármilyen egyszerű csillagtérkép segítségével beazonosíthatjuk északkelet tájékán. Jó esélyünk van arra is, hogy úgynevezett tűzgömböket, azaz a legfényesebb bolygónál, a Vénusznál is ragyogóbb, színes meteorokat pillantsunk meg.

Gyakran hangzik el az a szólásmondás, hogy ha valaki megpillant egy hullócsillagot, és kíván valamit, akkor óhaja teljesülni fog. Végszóként az Evangélikus Élet olvasóinak is csak annyit kívánhatunk: legyen derült nyári éjszakánk, hogy minél több impozáns meteorban gyönyörködhessünk.

Rezsabek Nándor