Élõ víz
Mit vagy kész adni ma?
Évekkel ezelõtt abban a kiváltságban volt részem, hogy vért adhattam. Kiváltság ez, hiszen sokakat ismerek, akik nem adhatnak vért a vérrel terjedõ múltbeli vagy jelenlegi betegségeik vagy számos egyéb ok miatt. Tehát én megtiszteltetésnek tekintem, hogy nyolchetente adhatok pár deciliter vért azoknak, akiknek szükségük lesz rá.
A helyi vérgyûjtõ központ a hála jeleként minden véradónak pólót ad ajándékba, amelyen általában a véradással kapcsolatos szlogen olvasható. A leggyakrabban kapott pólón ez a felirat szokott állni: „Arra született, hogy adjon.” Ez természetesen a véradásra mint fontos cselekedetre utal. Ha beteg vagy sérült vagy, és vérre van szükséged, a vér semmi mással nem helyettesíthetõ; piros gyümölcslé, paradicsomlé vagy bármi más, ami hasonlít rá, nem felel meg. Valaki más vérére van szükséged.
A véradás viszonylag egyszerû folyamat. Néhány percet vesz csak igénybe, meg némi kényelmetlenséggel jár. Igazából függetlenül attól, hogy egyszeri alkalommal adtál vért vagy gyakrabban, bekerültél az „adásra születettek” táborába. De az adásnak számos egyéb formája is van, amikor hasonlóan fontos értékekrõl van szó. Azonnal eszünkbe jut a pénz vagy egyéb anyagi javak – amikor valaki valóságos szükséget szenved, a pénzbeli vagy kézzel fogható javak hihetetlen segítséget jelenthetnek.
De másoknak adni sokkal többet jelent annál, mintsem hogy valami tapintható, materiális dolgot nyújtsunk. Adhatunk idõt, segítséget valakinek, amikor komoly nehézséggel néz szembe, vagy meghallgathatjuk, és tanáccsal láthatjuk el, amikor nehéz döntés elõtt áll. Ha visszaemlékszem azokra az alkalmakra, amikor valaki törõdött velem, és tanácsot adott a feleségemmel kapcsolatos kérdésekben, mindig hála van a szívemben, amiért az illetõ megértette, hogy „arra született, hogy adjon”.
Adhatunk a másiknak úgy is, hogy felajánljuk a tehetségünket, képességeinket, energiánkat segítségként ahhoz, hogy egy nehéz feladatot megoldjon. Például kitakarítjuk a lakását, vagy levágjuk a füvet a kertjében, ha fizikailag képtelen rá. Vagy egy kollégának, amikor nyomasztja a rohamosan közeledõ határidõ, segítünk egy feladatot befejezni; még akkor is, ha ez éppen nem a mi felelõsségünk lenne.
Adni olyan egyszerû dolgot is jelenthet, mint bátorító szavakat írni egy barátnak, hogy tudja, gondolsz rá, és a legjobbakat kívánod neki. Meg sem tudom számolni, hányszor történt velem olyan, hogy valakitõl bátorítást kaptam, amikor nagy szükségem volt az érzelmi támogatásra. Gondold végig az alábbiakat! A Biblia – többek között – a következõket állapítja meg az adásról: Az adás kölcsönös. Az egyik legnagyobb csoda benne az, hogy amikor magunkat, idõnket, energiánkat, anyagi javainkat adjuk, mi is mindig kapunk valamit. Azt az örömöt érezhetjük viszonzásul, hogy segíthettünk valakin, amikor szüksége volt rá. A Szentírás szavaival: „Van, aki bõven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szûken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bõvelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,24–25)
Az adás önzetlen. Adni valakinek nem mindig könnyû, esetleg áldozatot is kíván. De lehetõséget nyújt arra, hogy magunkból vagy a magunkéból egy részt a másik megsegítésére, támogatására fordítsunk. „Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erõtlenekrõl gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert õ mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«” (ApCsel 20,35)
Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna)