Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Évekkel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy vért adhattam. Kiváltság ez, hiszen sokakat ismerek, akik nem adhatnak vért a vérrel terjedő múltbeli vagy jelenlegi betegségeik vagy számos egyéb ok miatt. Tehát én megtiszteltetésnek tekintem, hogy nyolchetente adhatok pár deciliter vért azoknak, akiknek szükségük lesz rá.

A helyi vérgyűjtő központ a hála jeleként minden véradónak pólót ad ajándékba, amelyen általában a véradással kapcsolatos szlogen olvasható. A leggyakrabban kapott pólón ez a felirat szokott állni: „Arra született, hogy adjon.” Ez természetesen a véradásra mint fontos cselekedetre utal. Ha beteg vagy sérült vagy, és vérre van szükséged, a vér semmi mással nem helyettesíthető; piros gyümölcslé, paradicsomlé vagy bármi más, ami hasonlít rá, nem felel meg. Valaki más vérére van szükséged.

A véradás viszonylag egyszerű folyamat. Néhány percet vesz csak igénybe, meg némi kényelmetlenséggel jár. Igazából függetlenül attól, hogy egyszeri alkalommal adtál vért vagy gyakrabban, bekerültél az „adásra születettek” táborába. De az adásnak számos egyéb formája is van, amikor hasonlóan fontos értékekről van szó. Azonnal eszünkbe jut a pénz vagy egyéb anyagi javak – amikor valaki valóságos szükséget szenved, a pénzbeli vagy kézzel fogható javak hihetetlen segítséget jelenthetnek.

De másoknak adni sokkal többet jelent annál, mintsem hogy valami tapintható, materiális dolgot nyújtsunk. Adhatunk időt, segítséget valakinek, amikor komoly nehézséggel néz szembe, vagy meghallgathatjuk, és tanáccsal láthatjuk el, amikor nehéz döntés előtt áll. Ha visszaemlékszem azokra az alkalmakra, amikor valaki törődött velem, és tanácsot adott a feleségemmel kapcsolatos kérdésekben, mindig hála van a szívemben, amiért az illető megértette, hogy „arra született, hogy adjon”.

Adhatunk a másiknak úgy is, hogy felajánljuk a tehetségünket, képességeinket, energiánkat segítségként ahhoz, hogy egy nehéz feladatot megoldjon. Például kitakarítjuk a lakását, vagy levágjuk a füvet a kertjében, ha fizikailag képtelen rá. Vagy egy kollégának, amikor nyomasztja a rohamosan közeledő határidő, segítünk egy feladatot befejezni; még akkor is, ha ez éppen nem a mi felelősségünk lenne.

Adni olyan egyszerű dolgot is jelenthet, mint bátorító szavakat írni egy barátnak, hogy tudja, gondolsz rá, és a legjobbakat kívánod neki. Meg sem tudom számolni, hányszor történt velem olyan, hogy valakitől bátorítást kaptam, amikor nagy szükségem volt az érzelmi támogatásra. Gondold végig az alábbiakat! A Biblia – többek között – a következőket állapítja meg az adásról: Az adás kölcsönös. Az egyik legnagyobb csoda benne az, hogy amikor magunkat, időnket, energiánkat, anyagi javainkat adjuk, mi is mindig kapunk valamit. Azt az örömöt érezhetjük viszonzásul, hogy segíthettünk valakin, amikor szüksége volt rá. A Szentírás szavaival: „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,24–25)

Az adás önzetlen. Adni valakinek nem mindig könnyű, esetleg áldozatot is kíván. De lehetőséget nyújt arra, hogy magunkból vagy a magunkéból egy részt a másik megsegítésére, támogatására fordítsunk. „Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«” (ApCsel 20,35)

Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna)

::Nyomtatható változat::