Keresztutak

Két és fél napi kemény munka után az egyik résztvevőnek a címben olvasható felsóhajtása hitelesen tükrözte a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége ez évi közgyűlésének a sikerét, de a hangulatát is: ismét sikerült a „kört négyszögesíteni”, vagyis összehangolni és a további lépések megtételére fellelkesíteni a nyugati diaszpórában élő és gyülekezeti munkát végző lelkészeket, presbitereket, munkatársakat. Nem könnyű a dolga annak, aki – mint az említettek – felekezeti határokon átívelő „protestáns” munkát végez. Erről tárgyalt az a huszonhat gyülekezeti küldött – és szépszámú vendég –, aki augusztus 24. és 27. között a németországi Ludwigsburgban találkozott.

A Svájcból, Ausztriából és Svédországból érkezett résztvevők több gyülekezetet átfogó szövetségeket képviseltek; az összejövetelen továbbá az öt németországi és a párizsi gyülekezet küldöttei vettek részt. A jelenlévők által képviselt gyülekezetekben protestáns munka folyik evangélikusok, reformátusok, szabadegyháziak és nem ritkán katolikusok részvételével.

Ennek az adott helyzetnek megfelelően a 2001-ben megalapított szövetség célkitűzései között fontos szerepet játszik a Kárpát-medence evangélikus és református egyházaival való kapcsolatrendszer kiépítése. A METT (Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testülete) az első, ez irányba tett lépés volt, mely megteremtette annak a lehetőségét, hogy megismerjük egymást, tudomást szerezzünk a többiek örömeiről, bánatairól. Az év elején Budapesten járó küldöttség találkozott a két protestáns egyház püspökeivel, és meghívta a közgyűlésre mind a református, mind pedig az evangélikus egyház vezetőségét, hogy a párbeszéd folytatódjon.

Az evangélikus egyház részéről dr. Fabiny Tamás püspök látogatott el hozzánk. A Duna Televíziónál végzett munkájáról jól ismert kedves vendég előadásában a kapcsolatok kiépítésének három lépcsőfokát vázolta: a baráti kapcsolatot kell, hogy kövesse a munkakapcsolat. Ugyanakkor a pusztán emberi munkára épülő erőlködés nem elegendő, ha nincsen ezen a munkán Isten áldása.

Jólesett a kinyújtott testvéri kéz, mely az orosházi evangélikus világtalálkozóra való meghívással konkrét formát is kapott. Mégis, nem esett senkinek sem jól, hogy a magyarországi nagyobbik protestáns testvér nem vett részt találkozónkon. Vajon mi lehetett ennek az oka? Az idő vagy esetleg az érdeklődés hiánya? Pedig sok mindenről kellene beszélgetni. Vannak gyülekezetek évek óta lelkész nélkül – ezekben hogyan tovább? Mi lesz azokkal a gyülekezetekkel, ahol a jelenlegi lelkész nyugdíjaztatásával megszűnik a befogadó egyház által fenntartott lelkészi állás? Hogyan tudjuk vállalni a hazaiakkal együtt a külföldön tanulási lehetőséget, munkát, megélhetést kereső, nagyszámú magyar lelkigondozását – nem elsőrangú missziós terület-e ez, orvosság a Kárpát-medencei egyházak egzisztenciális problémájára? A sort lehetne folytatni.

A közgyűlés amolyan seregszemle is, ahol minden gyülekezet előadhatja ügyes-bajos dolgát, és meghallgatásra talál. Nem az okoskodó, hívatlan prókátorok találkája ez, hiszen minden gyülekezet helyzete gyökeresen más. Más a befogadó egyház „politikája” a más anyanyelvű protestánsok irányában, más a lelkészi állás feltétele, a költségfedezet, az állami juttatás (ha van), a gyülekezet összetétele, mások a hagyományai, és így tovább. A kölcsönös odafigyelés azonban segít, hogy ne érezzük kilátástalannak a túlélésért folytatott magányos harcot, erőt és bátorságot ad. Éreztük egymáson a testvéri megértő szó és odafigyelő fül értékét. Mert egy biztos: egyik nyugat-európai gyülekezet sem óhajtja feladni önmagát. Szívósan küzd a létéért – sokszor csupán a maréknyi presbitérium vagy egy-két elhívatott lélek erejéből.

A szövetség delegációval készül az orosházi találkozóra. Örülünk a kinyújtott testvéri kéznek. Reméljük, hogy legalábbis ezen a területen történik is valami, hogy a barátkozás és a munkakapcsolat gyümölcsöző legyen, és hogy közös ügyünket – Krisztus ügyét – hálásan együtt az Úr színe elé vihessük.

Gémes Pál