Keresztutak

Aki ünnepel, visszafordul, visszanéz. A napok visznek előre, az ünnepnap viszont állomás, pihenő. Visszaemlékezünk régi eseményekre, s ezzel kiemeljük őket a múltból. Az ünnep felelevenít, jelenít. A jövőt ki lehet színezni, meg lehet álmodni, de ünnepelni csak azt lehet, ami a múltból int felénk.

Nos, a genfi magyar protestáns gyülekezet ez év június 4-én, pünkösdvasárnap ünnepelte megalakulásának ötvenedik évfordulóját. Ezen alkalom egybeesett dr. Pósfay György evangélikus lelkésznek, korábban az Evangélikus Világszövetség egyik vezetőjének a jubileumával: huszonöt évvel ezelőtt kezdte szolgálatát a gyülekezetben. A pünkösdi üzenet vonzásában volt mire emlékezni, volt miért hálát adni és személyes emlékeket felidézni.

A presbitérium és a Pósfay házaspár hivatalos és baráti meghívására e sorok írója szolgált igehirdetéssel, illetve vett részt a közvetlen és meleg hangulatú, az istentiszteletet követő gyülekezeti ökumenikus együttléten. Az igehirdetés tematikája 1Kor 15,57–58 alapján az áldozatos élet volt: „Minden, amit eddig kaptál – hangzott az igehirdetés – áldozatokból tevődött össze. A szülőknek, a nagyszülőknek, a mögötted lévő társadalomnak, a gyülekezet egymást váltó vezetőségének a rengeteg áldozata kellett ahhoz, hogy mi most, 2006. június elején együtt lehessünk ezen a hálaadó istentiszteleten lelkes énekkel, szívünkben gyöngyöző imádsággal. Azért, hogy emlékezzünk a fél évszázaddal ezelőtt megkezdett magyar protestáns istentiszteletek máig tartó sorozatára. Azért, hogy hálaadással gondoljunk a gyülekezet hűséges lelkipásztoraira: Vajta Vilmosra, Krüzsely Józsefre, Kupa Lászlóra, Riedl Róbertre, Varga Sándorra, Harmati Bélára, a sok beszolgáló lelkészre és teológiai hallgatóra, nem utolsósorban pedig a közöttünk lévő Pósfay Györgyre.”

A fehér asztal melletti gyülekezeti együttléten köszöntések hangzottak el a gyülekezet vezetőségének, a helyi evangélikus, református és római katolikus lelkészeknek a részéről. A humort sem nélkülöző vendégségen – életrajzának vázolása kapcsán – többek között utaltak Pósfay György részletes és „félelmetes” történelemtudására is. E krónika írójának a bevallottan nem első kézből származó információja szerint Pósfay Györgynek még arról is vannak feljegyzései, ami a teremtés előtt történt… Ha mégsem egészen így lenne, érje az ódium a krónikást. Elvégre errare humanum est – tévedni emberi dolog.

Pátkai Róbert