Egyházunk egy-két hete

Egyházunk nyolcadik zsinata a múlt hét végén tartotta záró ülésszakát a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. Pénteken munkaülés zajlott, szombaton pedig a ciklus összefoglalása és záró istentisztelet tett pontot a hatéves munka végére.

A szolidaritási alapról szóló törvényjavaslat általános vitáját az előterjesztő, ifj. Zászkaliczky Pál bevezetője indította. A tavaszi ülésszakon eldöntött elvek szerint megfogalmazott javaslat lehetőséget ad arra, hogy az alap tagjai járulékfizetés ellenében nyugdíjkiegészítésben, özvegyi nyugdíjkiegészítésben, árvaellátásban, betegségi ellátásban, gyermekáldás idején igénybe vehető ellátásban, illetve több más szociális ellátásban részesüljenek. A járulékot a lelkész és a munkáltató – például az egyházközség – egyenlő arányban fizeti és az országos egyház garanciája biztosítja. Az alap az országos iroda keretei között működne. A javaslat a novemberben felálló új zsinat elé kerül további megvitatásra.

A Magyar Honvédségnél végzett tábori lelkészi szolgálatról szóló javaslatot Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök, a zsinat korábbi lelkészi alelnöke terjesztette elő. A törvényjavaslat, amely az 1997. évi V. törvény tábori lelkészi szolgálatról szóló fejezetének az újrafogalmazása, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, illetve a Magyar Köztársaság kormánya nevében eljáró Honvédelmi Minisztérium által kötött háromoldalú megállapodás alapján készült. Az általános vitában a zsinat egyetértett az előterjesztéssel, de e javaslat elfogadása is a következő zsinatra marad.

A novemberben hivatalba lépő, újonnan választott zsinat azon ügyrend alapján tudja elkezdeni a munkáját, amelyről a zsinat az áprilisi ülésszakán folytatott általános vitát. A nyár folyamán az ügyrendi bizottság kidolgozta a törvényjavaslatok, zsinati határozatok, nyilatkozatok és állásfoglalások elfogadásának rendjét, amellyel a jelen lévő zsinati atyák gyakorlatilag vita nélkül egyetértettek. Az elfogadás akadálya a határozatképesség hiánya volt, ezért ezt szombatra napolta el a testület. A másnapi szavazás azután nagy izgalmak közepette zajlott. Mind az ügyrendre, mind a hozzá kapcsolódó törvénymódosításokra 28 : 4 arányú volt az igenek többsége, de amíg ez a törvény esetében az elutasítást, addig az ügyrend esetében az elfogadást jelentette. A módosítások ugyanis olyan törvényi részeket érintettek, amelyek elfogadásához harminc szavazatra lett volna szükség. Az elutasítás azt jelenti, hogy a következő zsinatnak foglalkoznia kell a különböző szabályok harmonizálásával.

Ezután a zsinat záróülésének ünnepi momentumai következtek. A hat év összefoglaló értékelését zsinati gazdaként e sorok írója, illetve Bárdossy Tamás nem lelkészi és Smidéliusz Zoltán lelkészi elnök végezte el. Az erdélyi testvéregyház nevében Köncze-Geréb Árpád esperes köszöntötte a leköszönő zsinatot, míg a rendszerváltás óta végzett zsinati munkáról dr. Frenkl Róbert országos felügyelő – a tizenöt év tanújaként – mondott beszédet (beszédét lásd a szomszédos hasábokon).

A záró istentisztelet liturgiájában dr. Fabiny Tamás püspök mellett Lackner Pál tábori püspök, Aradi György budapest-fasori lelkész, valamint a zsinat lelkészi és nem lelkészi tagjai működtek közre.

Az istentisztelet keretében emlékezett meg egyházunk az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójáról. Az emlékező beszédet Ittzés János elnök-püspök mondta el. A szószékről Smidéliusz Zoltán hirdette Isten igéjét Ézs 45,5 alapján: „Én vagyok az Úr, nincs más, nincs isten rajtam kívül!” A zsinat hatéves munkájának méltó zárása volt a közös úrvacsora.

Muntag András