Keresztutak

Nem kell kishitűnek lennünk – ezt igazán megtanulhatjuk katolikus testvéreinktől. Talán a kedves olvasóknak is voltak már ilyen gondolataik, vagy lesznek, ha elolvassák az alábbiakat a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) békési szervezetének a munkájáról.

Bár a szervezet még csak hat éve működik, máris sokat tett a viharsaroki kisvárosért. Abból indultak ki, hogy ha már megszerveződnek, akkor vegyék komolyan magukat; akkor annak a szeretetnek, amelyet Krisztustól tanultak, és amely belülről szorongatja őket, utat kell adniuk. Vagyis keresniük kell a módját, hogy mi módon segítsenek a rászorulókon, akik ott élnek közöttük, és akiket már keresni sem kell – sajnos nemritkán már maguk jelentkeznek. Nem érnek rá azon törni a fejüket keseregve, hogy egy keresztény civil szervezet feladata-e egyáltalán a segítségnyújtás, vagy pedig valamely „hivatalos” szervé.

A tagság többsége katolikus felekezetű, pedig Békés tradicionálisan református település. Nem kell szégyellni, hogy leírjuk: náluk „egészségesebb” a gyülekezet korosztálybeli összetétele, vagyis több az aktív kereső, a fiatalabb, agilisebb személy, mint a legtöbb protestáns közösségben. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége általánosságban leginkább a római katolikus egyházhoz köthető, országos elnöke dr. Osztie Zoltán budapesti pap. A szövetségnek, mely a legnagyobb hazai keresztény civil szerveződés, hetven alapszervezete van; mintegy ötezer tag tevékenykedik bennük.

A békési KÉSZ elnöke, dr. Pálmai Tamás (képünkön jobbra) háziorvos elmondta, hogy legfőbb céljuk az evangélizáció, a jó hír közvetítése. A gyakorlatban ez karitatív munka és kulturális tevékenység formájában ölt testet. Jó ötletnek bizonyult az, hogy a farsangi időszakban rendezett nagyszabású, immár megyei rangra emelkedett bál bevételét (amelyhez képzőművészeti tárgyak és borok árveréséből származó pénzösszeg is társul) teljes egészében a rászorulóknak adják. Az ahhoz való ragaszkodás, hogy a bál tényleg a báli szezonban legyen, már önmagában példaadó, hiszen tapasztalhatjuk, hogy ezt elég nagyvonalúan kezelik nem egyházi körökben, és sokszor belecsúsznak a mulatságok a böjtbe.

A karitatív tevékenység a városban élő rászoruló családok segítését jelenti pénz, élelmiszer, tűzifa, ruházati és tisztálkodási eszközök, bútorok és egyebek formájában. Támogatják a bélfenyéri, a dévai, a nagyszalontai és a torockói árvaházat is, egyebek mellett könyvekkel, iskolaszerekkel, ruházattal és élelmiszerekkel. Fontos tehát a határon túli magyarok segítése; például egy az egyben ők fizetik hét csángó gyerek magyarul taníttatását. Szintén a bál bevétele az alapja félszáz olyan gyermek nyári táboroztatásának, akik egyébként nem tudnának nyaralni, annyira szegény a családjuk.

Igyekeznek a városi kulturális életet is felrázni előadások, zenés és irodalmi estek szervezésével. Bár majdnem húsz évvel vagyunk a rendszerváltozás után, még mindig dívik a „télapózás”. Ez ellen akarnak tenni a Mikulás-ünnepség megrendezésével, ahol természetesen az ünnep gyökerét, Szent Miklós munkásságát igyekeznek tudatosítani a gyerekekben és szüleikben. Nem mellékesen pedig legalább száz rászoruló családhoz jut el így az örömhír mellett némi csokoládé vagy más ajándék.

Tavaly óta évenként átadják az országban egyedülálló KÉSZ-díjat. Odaítélésének kritériuma a város életében és érdekében kifejtett kimagasló, önzetlen tevékenység, keresztény életvitel, valamint a magyarság értékeinek felvállalása, továbbsugárzása, gazdagítása.

A tagok lelkiségének ápolása is fontos. Rendszeresen tartanak összejöveteleket, ahol többek között olvasmányélményeikről, istenélményeikről is őszintén vallanak egymás előtt. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ökumenikus szervezetről van szó! Ilyen lelkülettel, a felekezeti korlátoktól függetlenül zajlik az évenként szokásos csíksomlyói zarándoklat is.

Aktív részesei a városi közéletnek, mint dr. Pálmai Tamás – aki maga is önkormányzati képviselő – mondja; az öntudatos keresztény közéleti elkötelezettség hirdetése és gyakorlása elsődleges a számukra, mert csak emelt fejjel, tiszta és teljes szívvel, élő hittel lehet a magyar közéletet megújítani. A jövő feladatai között a család, a nemzet, a vonzó közösségek megerősítését emelte ki. Ebben kell élen járniuk azoknak, akik keresztény értelmiségieknek vallják magukat.

A szervezet aktív működésére az országos szövetségben is felfigyeltek, így idén a békési KÉSZ szervezi az ifjúsági országos KÉSZ-zarándoklatot Erdélybe, Illyefalvára.

Egy lényegeset még nem említettem: a békési szervezet mindössze huszonnyolc tagot számlál. Újabb „örök igazság”: nem mindig a létszám a legfőbb tényezője annak, hogy egy szerveződés vagy bármilyen egység jól működjön, a hitet pedig a templomfalakon kívül is élni kell, így tölthető be a misszió jézusi parancsa.

Szegfű Katalin