A hét témája

Szűk egy órában a Magyarországi Evangélikus Egyház több munkaágába is betekintést nyerhettek az ötödik országos evangélikus találkozó résztvevői a nyitóáhítatot követő közegyházi fórumon. Az Evangélikus panorámának elkeresztelt programot az ismert rádiós szerkesztő-riporter, Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelője vezette.

Már a műsorvezető első kérdése után gyanítható volt, hogy a kissé túlságosan is magasra emelt pódiumon jobban fognak „izzadni” a meghívottak. Lengyel Anna ugyanis azok közül a kérdések közül szegezett néhányat az „illetékeseknek”, amelyeket – az Evangélikus Életben megjelent felhívás nyomán – a lap olvasói küldtek el neki.

Hafenscher Károly országos irodaigazgatót például mint a liturgiai reformot kidolgozó bizottság elnökét szólította meg az első kérdés, az új istentiszteleti liturgia használatának, illetve a stóla viselésének elfogadottságáról. Hafenscher Károly válaszában az új liturgikus elemek használatának önkéntességét hangsúlyozta. A lehetőséget arra, hogy a gyülekezetek megtanulhassák ezt a régi-új formát, amelynek lényege, hogy tudatosabban vegyünk részt az istentiszteleten. A stólaviseléssel kapcsolatban elmondta, hogy a lelkészek mintegy harminc százaléka él a lehetőséggel, és jelzi ily módon, hogy „Krisztus igáját vette magára”.

Csak látszólag kapott könnyű kérdést az Országos Egyházi Iroda Ifjúsági Osztályának vezetője, akit Lengyel Anna arra kért, hogy meséljen egy kicsit a munkájáról és arról, hogy mit kínál egyházunk a fiataloknak. A temperamentumáról is egyre ismertebb kérdezett sietett tisztázni, hogy elsőrendű feladata az ifjúsági munkások összefogása, koordinálása és a stratégiák kidolgozása. Lengyel Anna kedvesen provokatív közbevetésére reagálva azután Frenyó Anna „önmagát hozva” így fogalmazott: „Szeretném, ha egyházunk felrázódna, és rájönne, hogy a 21. században élünk…”

A fórumbeszélgetés következő megszólítottja egyházunk zsinatának világi elnöke volt, akitől a moderátor azt tudakolta, hogy lehetséges-e feloldani a testületben a demokrácia játékszabályaiból adódó feszültségeket azzal a testvéri szeretettel, amelyet egyházi közegben természetesnek gondolunk. Megnyugtató volt hallani, hogy az esetenként valóban eltérő álláspontok ellenére sincs áthidalhatatlan személyi ellentét a zsinat tagjai között. Muntag András úgy emlékezett, hogy az elmúlt hat-nyolc évben igazán nagy veszekedésre csak egy-két kritikus téma tárgyalásakor került sor. Mint mondta, ő maga egyébként is azt szeretné, ha a sok-sok közgyűlési feladattal is felruházott zsinat egy háttérben munkálkodó, „szürke grémium” lenne.

Merőben másként viszonyult a szürkeséghez az országos missziói lelkész, akit többek között éppen az aggaszt, hogy egyházunk sokak szemében szürke, unalmas, belterjes, zártkörű klubnak tűnik. „Ahhoz, hogy új embereket érjünk el, ki kell lépnünk a templomokból, el kell mennünk az emberek közé” – hangsúlyozta Szeverényi János, aki szolgálatában maga is igyekszik határ- és küszöbátlépő lenni.

Bár a „hogyan teszik vonzóvá az egyházat a misszióban?” kérdésre adott válasza aligha elégített ki minden érdeklődőt, hetilapunk főszerkesztőjének hallása az övénél is „szelektívebb” volt. Azt a kérdést ugyanis, hogy „milyen változásokat tervez a lapban?”, egyszerűen elengedte a füle mellett. Nem így a másik kérdést, amely a szerkesztőség nehézségeit firtatta. T. Pintér Károly elmondta, hogy – túl emberi gyarlóságainkon – sajátos gondot okoz, hogy a szerkesztőségnek nincs kapacitása a PR-munkára: sem az Evangélikus Élet reklámozására, sem az esetleg ehhez is anyagi fedezetet biztosító hirdetésszervezésre.

Hetilapunk főszerkesztője után a Luther Kiadó igazgatója, Kendeh K. Péter kapott szót, hogy elmondhassa, honnan lehet tudomást szerezni a kiadó új könyveiről és kiadványairól. „Elsőrendűen természetesen az Evangélikus Életből” – hangzott a válasz. „Ezenkívül a lelkészi hivatalokban lehet érdeklődni, de sajnálatos módon a gyülekezeti iratterjesztés ma már korántsem működik olyan jól, mint az átkosnak nevezett korszakban” – mondta az igazgató. Az utóbbi tény orvoslására a kiadó egyházmegyei szinten próbál megbízottakat találni, és ugyanígy a megyeszékhelyeken és a nagyvárosokban is szeretné felvenni a kapcsolatot azokkal az egyházhoz közel álló könyvesboltokkal, amelyek árusíthatnák könyveinket.

A könyvkiadás után egyházunk „sikerágazata”, az oktatás került terítékre. Miként ez az Evangélikus Élet múlt heti számában közöltekből is kitűnt, középiskoláinkra büszkék lehetünk. De Lengyel Anna tolmácsolt egy „panaszt” is: többen nehezményezik, hogy oktatási intézményeink diákjai nincsenek ott az istentiszteleteken, nem vesznek részt a gyülekezetek életében. A Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának vezetője utalt arra, hogy a diákok mindenütt részt vesznek iskolai áhítatokon, iskolai istentiszteleteken, a vasárnapi „templomba járást” azonban természetesen nem tehetik kötelezővé a számukra. Mihályi Zoltánné szerint a gyülekezeti élet vonzóvá tétele elsősorban egyébként sem az iskolák, hanem az egyházközségek feladata…

Mintegy keretet adva a fórumnak, Hafenscher Károly az országos iroda működésébe „kényszerült” bepillantást engedni. Mint mondotta, amíg a három egyházkerület székhelye egyfajta spirituális-lelki központnak tekinthető, addig az Üllői úti iroda feladata az adminisztráció, a koordinálás, a gyülekezetek kiszolgálása.

Végezetül lapunk főszerkesztője kérte vissza a mikrofont Lengyel Annától, hogy nyilvánosan megköszönje mindazok fáradozását, akik kitöltötték és visszaküldték az Evangélikus Élet idei első számában elhelyezett kérdőívet. Elárulta, hogy a szerkesztői tervek elsősorban az EvÉlet olvasói megítélését tükröző felmérés eredményének figyelembevételével formálódnak. S hogy PR-példával is szolgálhasson a találkozó, azok közül, akik a fórumbeszélgetés ideje alatt hetilapunk aktuális számával legyezgették magukat, a Luther Kiadó jóvoltából ketten is értékes könyvcsomaggal távozhattak a sportcsarnokból. Azok ketten, akik épp az országos találkozó nyitónapján ünnepelték születésnapjukat…

Vitális Judit