e-világ

A víz minden élet alapvető feltétele. Hó nélküli telet követő aszályos nyáron látjuk, miként kínlódnak a növények. (E soraimat az éppen aktuális hőségriadó napjaiban írom…) Sajnálatos módon az egész világra jellemző környezetszenynyezés vizeinket sem kíméli, sőt! Halpusztulás, eliszaposodás, kiszáradás jellemzi sok-sok élővizünket, amelyben valaha virágzott az élet.

Táplálékainkat sok-sok kritika éri – de mi a helyzet a vízzel? Érdemes alaposan tájékozódni, mielőtt a vizes poharat a szájunkhoz emeljük.

Nézzük a csapvizet. Ma már természetes, magától értődő a megléte. Nem kell a kútra járnunk, nehéz vödröket cipelnünk. Csak megnyitjuk a csapot. Ezt isszuk, ezzel főzünk, mosunk, mosakodunk. A helyi vízművek különböző élővizek sokszoros szűrése és kémiai tisztítása után juttatja el vezetéken keresztül háztartásunkba. A kémiai képlete H2O, azaz hidrogén és oxigén alkotja. Vagy nem csak az?

Nos, a vízből klórozással és egyéb kémiai szerekkel próbálják eltávolítani az emberi fogyasztásra alkalmatlan mikroorganizmusokat – de vajon mekkora sikerrel? Egy neves magyar származású mérnök szerint az esővíz alkalmasabb emberi fogyasztásra, mint a „tisztított” vezetékes ivóvíz (http://www.eautarcie.com/Vizonellato/Bevezeto.htm).

Apropó, víztisztítás! A piacon sokféle készülék, szűrőberendezés kapható a családi fogyasztásra szánt víz utólagos tisztítására. Mindegyikről azt állítják, hogy az így kapott tiszta víz az egyedüli megbízható, igazi minőség, holott a különböző működési elvű készülékek más-más tisztaságú vizet képesek előállítani.

Napjainkban a legjobb minőségű otthoni víztisztítók fordított ozmózissal működnek. Ez a fizikai-kémiai eljárás a legapróbb, molekuláris méretű szennyeződések túlnyomó részének kiszűrésére is képes, amit az ipari ivóvíztisztítás nem tud elvégezni.

Mi a helyzet az ásványvizekkel? Ásványvízfogyasztásunk az elmúlt években sokszorosára emelkedett. Az áruházak polcain egyaránt fellelhetőek az olcsó (?) palackozott csapvizek, az elismert magyar ásványvízlelőhelyek termékei, speciálisan a csecsemők igényeit kielégítő babavizek, de a méregdrága svájci, francia, sőt amerikai „csodavizek” is.

Egészségügyi szempontból fontos, hogy lehetőleg szénsavmentes vizeket fogyasszunk az emésztőrendszerünk, gyomrunk nyálkahártyájának a védelmében. Nagyon jó lenne, ha visszaváltható üvegben (mint például Németországban) forgalmaznák az ásványvizeket, mert ennek híján sajnos tonnaszámra termeljük az eldobható flakonokat…

Magyarország a gyógyvizek hazája. Nemcsak a külsőleg használatos fürdőkúrákra kell gondolnunk ennek a szlogennek a hallatán, hanem a gazdag beltartalmú, iható gyógyvizekre is, melyeket bizonyos betegségek esetén ivókúra formájában lehet alkalmazni. Kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos vizek (kékkúti, parádi), konyhasós vizek (hajdúszoboszlói, nyíregyházi, sárvári), keserűvizek (Hunyadi János, Ferenc József, Mira), alkalikus vizek (szegedi Anna, bükkszéki Salvus), kénes vizek (parádi), jódos vizek (sóshartyáni Jódaqua), vasas vizek (parádi Clarissa) és radonos vizek (Hévízi-tó, Rudas, Gellért fürdő) találhatóak hazánk egész területén, de kiemelten Budapesten, a Dunántúlon és az Alföldön. Mielőtt gyógyvízkúrába kezdünk, minden esetben érdemes konzultálni a kezelőorvossal, hiszen a jótékony hatások mellett számos esetben egy sereg ellenjavallata is van e vizek fogyasztásának; ezek ismerete nagyon fontos a már meglévő, de talán még fel sem ismert betegségek esetén.

Néhány hasznos tanács a nyárra: ne induljunk el otthonról legalább fél liter (akár 1,5 liter) víz nélkül! Egyrészt mert bármikor szükségünk lehet rá, és így kéznél van, bárhol ingyen utántölthető (egyébként fél liter vízért egyes helyeken még akár 300 Ft-ot is elkérhetnek). Másrészt mert a napi folyadékszükségletünket nem elegendő a reggeli kávé, a déli leves és az esti tea/tej/vörösbor 3-szor 2 deciliternyi mennyiségével fedezni. Legalább két-három liter vizet meg kell inni naponta a szervezet megfelelő működése érdekében.

Bogdányi Mária