A hét témája

Leonardo di ser Piero da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) olasz polihisztort sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának. A későbbi festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író 1469-ben Firenzében volt gyakornok Andrea del Verrocchio festő műtermében, itt sajátította el a vonalas rajz, a festészet és a szobrászat alapjait. 1473-ra datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Egyre sikeresebb lett, elhalmozták megrendelésekkel; ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, Az utolsó vacsora, amellyel 1498-ban készült el. Remekművét, a Mona Lisát (közismert olasz nevén La Gioconda) 1503-ban kezdte festeni. A hagyomány szerint a hároméves alkotómunkából két esztendőt vett el a híres mosoly megalkotása. Legfontosabb művei – A háromkirályok imádása, a Sziklás Madonna, a firenzei Palazzo Vecchio számára készült Anghiari csata, amelynek csak egy töredéke maradt fenn, valamint Milánóban a Muzsikus képmása – befejezetlenek maradtak. Számos építészeti vázlata ismert, amelyet mások meg is valósítottak, de egyetlen fennmaradt épület sem tulajdonítható neki. Ahogy növekedett tudása, úgy nőtt az általa vizsgált területek nagysága.