Egyházunk egy-két hete

Van-e olyan mondanivalónk, amelyet különösen is fontosnak tartunk? Kialakulhat-e gyülekezetek között olyan gondolati közösség, amely egy rövid időszakaszon belül akár egységes állásfoglalást alakíthat ki? Van-e lehetőség arra, hogy életünk egy szűk területére koncentrálva közös imádság szólalhasson meg sokféle közösségben?

Ezek a kérdések vezették az előkészítő munkacsoport tagjait ahhoz, hogy az Északi Egyházkerületben – különösen a Dél-Pest Megyei Egyházmegyében – elinduljon az a munka, melynek eredményeként augusztus végén egy munkaévre szóló munkaprogramot tehetnek le egyházunk asztalára. Mivel a másik két kerület is csatlakozott a kezdeményezéshez – hogy a későbbiekben vetésforgó-szerűen majd évről évre más egyházkerület állítsa össze az előkészítő anyagot –, akár országos munkaprogramnak is tekinthetjük.

Ebben az évben a növekedés témája vált fontossá nekünk. „A növekedést az Isten adja” – ezt a páli gondolatot (lásd 1Kor 3,6–7) járjuk körül szeptembertől kezdődően a bibliaórákon, ifjúsági órákon, gyerekalkalmakon, bibliaiskolákban, szeretetvendégségeken, táborokban. A gyülekezeti szintű megfogalmazások a kerületi programokban kapnak összegzést és új elindítást.

Ahogy kis csapatunk leült, hogy erről a témáról gondolkozni kezdjen, számunkra is meglepő módon tárult ki a téma tartalmi mélysége. Mit is jelent a növekedés? Mennyiségi növekedést várunk, hogy minél többen legyenek az összejöveteleinken, istentiszteleteinken? Vagy ez nem is fontos, csak a belső növekedés? Lehet, hogy a mennyiségi növekedés álságos, mert ez csak manipuláció? Lehet, hogy a lelki növekedésre hivatkozni csak alibi, mert képtelenek vagyunk tömegek megmozgatására? Hogy szól a Biblia erről? Hogy nőtt a gyülekezet az egyháztörténet során?

Készülő könyvünk elején Bence Imre gyűjtötte csokorba az elméleti felvetéseket. Nagyobb témaegységek szerint halad az év, végiggondoltatva bibliai, egyháztörténeti aspektusokat. Bozorády András a bibliaórákat, Győri Péter Benjámin az ifjúsági órákat, Péterné Benedek Ágnes a bibliaiskolai anyagot, Pángyánszky Ágnes a gyerekórák segédanyagait állította össze. Péter Zoltán a szeretetvendégségek és a táborok témáit formálta meg. Minden sáv felelőse egész kis munkacsapatot gyűjtött össze, emiatt a gondolkodás sokszínűségének is érdekes tanúsága ez a könyv.

Egy óra – egy oldal. Ezt a célt tűztük magunk elé. Mindig adunk egy kis tartalmi bevezetőt, témafelvetést, feszültségi pontokat, illusztrációkat. Lesz még vele munka, hiszen az óravázlatokat alaposan végig kell gondolniuk a lelkészeknek, tanítóknak. Az illusztrációs anyagot egy állandóan friss honlappal szeretnénk kísérni; reméljük, sokan válnak így könyvünk társszerzőivé.

Az együtt haladó sávok fegyelmezett időbeosztását Horváth-Hegyi Olivér dolgozta ki. Érdekes újdonság az az elvárás, hogy a lelkészek, tanítók időről időre ellenőrizzék a közösségük, illetve a saját maguk által elvégzett munka mélységét, hatását, hangulatát, sajátos eredményességét. Krámer György volt ennek kitalálója, megformálója.

Elektronikus postaládám ezekben a napokban a „Munkaprogram” címszó alatt gyűjtötte össze sokheti munka eredményét. Még hátravannak a nyomdai munkák, a javítások, ellenőrzések, a külalak, a szokásos szerkesztői feladatok, de már közvetlen a remény, hogy szeptember elején új síkra emelkedhet a gyülekezetek közössége: együtt tanuló, gondolkozó, imádkozó, ezekben távolságokat átlépő magyar evangélikussággá válhat. Lelkes kísérletünkhöz kell még a lelkészek, gyülekezetek tanulni kész alázata, püspökök, esperesek támogató ösztönzése. Nagyot akarunk létrehozni, Isten áldása legyen rajta!

Koczor Tamás