A hét témája
A rendszeres feladat – újra Koszovó
Június közepén rövid látogatást tettem a közelben, Koszovóba „ugrottunk le” sofőrömmel. Itt az első félévben Pintér Mihály ezredes teljesített szolgálatot, őt kellett vizitálni. A pár nap nagyon kompakt volt. Szombaton reggel indultunk autóval Budapestről, este konfirmációi alkalom volt Pri�tinában, a Szent László táborban, másnap délelőtt istentisztelet ugyanitt. Délután a főhadiszálláson a német istentiszteleten prédikáltam. Minden alkalmon egy maroknyi résztvevő. A német vezető lelkész – aki egész Koszovóban koordinálja a lelkészeket, nyelvi és felekezeti határok felett – mentegetőzik emiatt: szabadságon vannak sokan.
Hétfőn Prizrenbe, a déli területi parancsnokságra vezet az utam. Német többség van, jelen pillanatban török tábornok a vezető, grúzok és más kisebb csapatok is megtalálhatók itt. A templom a mai napra szervezett déli imádságra megtelik – negyvenen vagyunk, az alkalom az ebédszünetben zajlik. A német tábornok és helyettese itt vannak. A két evangélikus kollégán kívül mindkét katolikus lelkész is aktív résztvevője az együttlétnek – valamennyien németek. Az énekkar négy szólamban énekel, érződik a rendszeres és intenzív próbák eredménye – az egyik szólam vezetője egy svájci orvos ezredes, a kórház klinikai igazgatója. Utána az ebéd az Oázis névre hallgató intézményben zajlik. Ezt a két német tábori lelkészi szolgálat működteti: gyülekezeti ház könyvtárral, imateremmel, étteremmel – az idegen környezetben testi-lelki felüdülést kínál a betérőknek. A tábori kórházban látogatásom idején nincs magyar beteg, a dolgozók pár hete jöttek haza, jó emléket hagytak munkájuk színvonaláról.
A kedd a nyugati szektoré. Peja táborában van egy magyar század is; Szentesi Csaba őrnagy, görög katolikus lelkész szolgál ekkor közöttük. Ebéd után itt is felkérnek egy áhítatra: az olasz templomocskában tizenöten lehetünk, eljött az olasz lelkész meg szlovén kollégája is, aki régi ismerősként üdvözöl. Délután a környék két jelentős kolostorát látogatjuk meg tizen-egynéhányan – mindkét helyen kitüntető figyelemmel fogadnak –, majd a szokásos udvariassági látogatás az olasz tábornoknál. Szerdán utazás haza, hiszen a tervek szerint hat nap múlva irány Afganisztán.