Evangélikusok

– Diákként különösképpen a reál tárgyak érdekeltek az iskolában. A nagykátai Damjanich János Gimnáziumban érettségiztem. Szívesen lettem volna villamosmérnök, matematika–fizika tanár vagy geológus. Orvos lehettem volna, de inkább a teológia mellett döntöttem – mondja Detre János.

– Édesapám, Detre László példáját követtem, aki negyvennégy éven át szolgált Mendén esperes-lelkészként. Tehát a lelkészi hivatást választottam. Egy percre sem bántam meg elhatározásomat.

1. és 1962 között voltam teológiai hallgató. Mendén avatott lelkésszé D. Káldy Zoltán püspök 1962. július 8-án. Felszentelésem után Mendén kezdtem el segédlelkészi szolgálatomat. Innen Pécsre, majd Zuglóba helyezett egyházkerületünk püspöke. 1963 őszén Mendén kötöttem házasságot Lilik Rozáliával. Iskolatársak, konfirmandustársak voltunk, házastársak pedig már negyvennégy éve vagyunk. Ő tanítónő volt; negyvenévi munka után vonult nyugalomba. Két fiút neveltünk fel, és négy unokánknak örvendezünk. János fiunk Vácott lelkész, Zoltán tanár lett, s most a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanít.
2. január 1-jétől vagyunk Aszódon. Bizalommal fogadtak, amit negyvenkét évi szolgálattal háláltunk meg Isten segítségével. Az aszódi gyülekezetnek – szórványaival együtt – ezerháromszáz tagja van.

Lehet, hogy ez a negyvenkét év túl sok idő volt egy gyülekezetben? Soha nem éreztem szükségét annak, hogy egyházközséget váltsak, pedig több helyre is hívtak. Nem fáradtam meg. Mindig volt elegendő igei mondanivalóm az igehirdetéseimet hallgatóknak. Folyamatosan képeztem magam. Olvasmányaim között mindig ott volt az időszerű teológiai irodalom. Különösen Luther munkáit tanulmányoztam szívesen.

A teológia minden ágát műveltem a gyakorlatban a gyülekezeti szolgálatban. Minden érdekelt, ami teológia. Az egyháztörténet vonzott egy picit jobban a teológiai szakágak között. Ezzel foglalkoztam behatóbban is. Fontos munkám volt az Északi Evangélikus Egyházkerület gyülekezeteit ismertető és bemutató könyv, az Őrállók. E kötet írása és szerkesztése sok örömöt hozott. Megírtam a Pest megyei evangélikus iskolák történetét. Kiadták az Aszódi Evangélikus Leánynevelő Intézet történetét is. Foglalkoztam a várostörténet részleteivel; szívesen forgattam régi anyakönyveinket, jegyzőkönyveinket és iratainkat. E kutatásaim összegzéseként több tanulmányt készítettem, melyek nyomtatásban megjelentek.

Nyugdíjas éveimben terveim között első helyen az aszódi evangélikusság történetének megírása szerepel. Hosszú ideje gyűjtöttem ehhez az anyagot. A gyülekezet háromszáz éve sok fontos dolgot, hasznos feladatot hordozott, s ezek lelkészi szemmel is különösen értékesek. Nem maradhat ki ebből az a negyvenkét év sem, amelyet itt éltünk meg: a több, nagy költséggel és sok gonddal, munkával járó építkezésünk – parókia-, templom-, oltárrestaurálás, a templompadok, gyülekezeti ház – sem. Van, aki ezekben inkább terhet lát, én azonban sok örömöt leltem mindebben.

Szerteágazó gyülekezeti teendőim mellett 1993 és 2006 között az egyházmegye esperese voltam. Egy cikluson át országos számvevőszéki elnökként vehettem részt az országos egyház, annak presbitériuma és közgyűlése munkájában.

Életem külön fejezete az aszódi evangélikus gimnázium újraindítása és felépítése, a tárgyalások, a szervezések és emlékezetes ünnepségek, mint az alapkőletétel 1994-ben vagy az iskolaszentelés 1997-ben.

Most, amikor visszatekintek istenadta életemre, az Aszódon eltöltött évtizedekre, a parókián családi körben eltöltött időkre, el kell, hogy mondjam: örülök, hogy 1957-ben a lelkészi pálya mellett döntöttem. Nem lettem gazdag ember, de igen sok tiszteletet kapok a városban. Örömömhöz hozzájárul az is, hogy a gyülekezetünkben folyt ifjúsági munka gyümölcseként öt fiatal kapott elhívást a lelkészi szolgálatra. Ma már mind parókus.

Gyönyörűséges, de nehéz pálya ez, hiszen a lelkész munkája során betekintést kap az emberi élet teljességébe. Az állandóan változó világban az a lelkész feladata és szolgálatának felelőssége, hogy a bölcsőtől a koporsóig mindenkit elérjen és megérintsen az ige örök, maradandó mondanivalója.

Regionális hozzárendelés: Aszódi Evangélikus Egyházközség