EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 33 - „Nem fáradtam meg”

Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

„Nem fáradtam meg”

– Diákként különösképpen a reál tárgyak érdekeltek az iskolában. A nagykátai Damjanich János Gimnáziumban érettségiztem. Szívesen lettem volna villamosmérnök, matematika–fizika tanár vagy geológus. Orvos lehettem volna, de inkább a teológia mellett döntöttem – mondja Detre János.

– Édesapám, Detre László példáját követtem, aki negyvennégy éven át szolgált Mendén esperes-lelkészként. Tehát a lelkészi hivatást választottam. Egy percre sem bántam meg elhatározásomat.

  1. és 1962 között voltam teológiai hallgató. Mendén avatott lelkésszé D. Káldy Zoltán püspök 1962. július 8-án. Felszentelésem után Mendén kezdtem el segédlelkészi szolgálatomat. Innen Pécsre, majd Zuglóba helyezett egyházkerületünk püspöke. 1963 őszén Mendén kötöttem házasságot Lilik Rozáliával. Iskolatársak, konfirmandustársak voltunk, házastársak pedig már negyvennégy éve vagyunk. Ő tanítónő volt; negyvenévi munka után vonult nyugalomba. Két fiút neveltünk fel, és négy unokánknak örvendezünk. János fiunk Vácott lelkész, Zoltán tanár lett, s most a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanít.
  2. január 1-jétől vagyunk Aszódon. Bizalommal fogadtak, amit negyvenkét évi szolgálattal háláltunk meg Isten segítségével. Az aszódi gyülekezetnek – szórványaival együtt – ezerháromszáz tagja van.

Lehet, hogy ez a negyvenkét év túl sok idő volt egy gyülekezetben? Soha nem éreztem szükségét annak, hogy egyházközséget váltsak, pedig több helyre is hívtak. Nem fáradtam meg. Mindig volt elegendő igei mondanivalóm az igehirdetéseimet hallgatóknak. Folyamatosan képeztem magam. Olvasmányaim között mindig ott volt az időszerű teológiai irodalom. Különösen Luther munkáit tanulmányoztam szívesen.

A teológia minden ágát műveltem a gyakorlatban a gyülekezeti szolgálatban. Minden érdekelt, ami teológia. Az egyháztörténet vonzott egy picit jobban a teológiai szakágak között. Ezzel foglalkoztam behatóbban is. Fontos munkám volt az Északi Evangélikus Egyházkerület gyülekezeteit ismertető és bemutató könyv, az Őrállók. E kötet írása és szerkesztése sok örömöt hozott. Megírtam a Pest megyei evangélikus iskolák történetét. Kiadták az Aszódi Evangélikus Leánynevelő Intézet történetét is. Foglalkoztam a várostörténet részleteivel; szívesen forgattam régi anyakönyveinket, jegyzőkönyveinket és iratainkat. E kutatásaim összegzéseként több tanulmányt készítettem, melyek nyomtatásban megjelentek.

Nyugdíjas éveimben terveim között első helyen az aszódi evangélikusság történetének megírása szerepel. Hosszú ideje gyűjtöttem ehhez az anyagot. A gyülekezet háromszáz éve sok fontos dolgot, hasznos feladatot hordozott, s ezek lelkészi szemmel is különösen értékesek. Nem maradhat ki ebből az a negyvenkét év sem, amelyet itt éltünk meg: a több, nagy költséggel és sok gonddal, munkával járó építkezésünk – parókia-, templom-, oltárrestaurálás, a templompadok, gyülekezeti ház – sem. Van, aki ezekben inkább terhet lát, én azonban sok örömöt leltem mindebben.

Szerteágazó gyülekezeti teendőim mellett 1993 és 2006 között az egyházmegye esperese voltam. Egy cikluson át országos számvevőszéki elnökként vehettem részt az országos egyház, annak presbitériuma és közgyűlése munkájában.

Életem külön fejezete az aszódi evangélikus gimnázium újraindítása és felépítése, a tárgyalások, a szervezések és emlékezetes ünnepségek, mint az alapkőletétel 1994-ben vagy az iskolaszentelés 1997-ben.

Most, amikor visszatekintek istenadta életemre, az Aszódon eltöltött évtizedekre, a parókián családi körben eltöltött időkre, el kell, hogy mondjam: örülök, hogy 1957-ben a lelkészi pálya mellett döntöttem. Nem lettem gazdag ember, de igen sok tiszteletet kapok a városban. Örömömhöz hozzájárul az is, hogy a gyülekezetünkben folyt ifjúsági munka gyümölcseként öt fiatal kapott elhívást a lelkészi szolgálatra. Ma már mind parókus.

Gyönyörűséges, de nehéz pálya ez, hiszen a lelkész munkája során betekintést kap az emberi élet teljességébe. Az állandóan változó világban az a lelkész feladata és szolgálatának felelőssége, hogy a bölcsőtől a koporsóig mindenkit elérjen és megérintsen az ige örök, maradandó mondanivalója.

Regionális hozzárendelés: Aszódi Evangélikus Egyházközség


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Új nap – új kegyelem
Élő víz
Egyet tudok…
Tisztázd életed mozgatórugóit!
Heti útravaló
Heti útravaló
Üdvösség
Egyházunk egy-két hete
Lelkészszentelés Irsán…
…és Kondoroson
Hosszú távú befektetés
Kit vinnél fel a bárkára?
Keresztutak
Szentkirályok találkozója
Tanulmányút – kultúrák határán
Felvidéki mozaikdarabkák
Útra fel!
Templomtoronyból loptak harangot Oroszlányban
Országunk titkos ereje
Kolostorba vonuló menedzserek
Jézus-folt 300 ezerért
Drákói büntetések a hittérítőknek
Az osztrák fiatalok kétharmada hisz Istenben, de nem jár templomba
Tolerancia és humor Csángliában
Az ígért vicc
Szüzességigyűrű-tilalom
Evangélikusok
Tordától a zéró toleranciáig
Otthon idegenben
Hármas lelkészportré
„Nem fáradtam meg”
„Beletaposlak a domonyi sárba…”
„Lelkésznek lenni a legszebb, de a legnehezebb feladat”
„Szeretném, ha a zenémmel segíthetnék is, nemcsak örömöt szereznék”
Hetvenedik házassági évforduló Érden
e-világ
Kelenföldi honlapcsokor
Keresztény szemmel
Szoborcsoport és élőkép
Oxfordi hatástörténet
„Evangélikus harangtorony”
Hogyan tudjuk kivívni mások tiszteletét?
A hét témája
Koronaőr és egyetemes felügyelő
Akik a Szent Koronát védelmezik
Ünnepi profit
Műemlék templomaink nyomában
Értékvédelem
Szirák
Izmény
Nemeskér
Nyíregyháza
Hidas
Szarvas-Ótemplom
Pilis
Vadosfa
Testvérgyülekezetek Magyarországon
Budahegyvidék és Dunakeszi
Pesterzsébet és Iklad
Budapest-Deák tér és Csákvár
Segítő kezet nyújtani
Adni jó
Porrogszentkirály és Budapest-Rákospalota
Nyíregyháza-Kertváros és Fancsal
Vanyarc és Kispest
Közlemények, nyilatkozatok
A püspöki tanács állásfoglalása
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Keskeny Út a Félszigeten
Normális fiatalokként jelen lenni
Mesterséges égbolt alatt
Bemutatkozik a Nyírszőlősi Evangélikus Egyházközség
Kukoricatallér
A vasárnap igéje
Pont. De új mondat kezdődik!
Új szövetség szolgái
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
Ige+hirdető
Tartalom és forma egysége – az igehirdetés stílusa
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2007 33 „Nem fáradtam meg”

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster