Élő víz
Visszatérő kérdés
Vannak olyan kérdések, amelyek nagyon is természetesek, de amelyeket sajnos ritkán vagy sohasem teszünk fel. Ilyen volt Fülöp kérdése is.
Hogyan is kezdődött? Egy szerecsen komornyik ment hazafelé. A kocsin ülve Bibliát olvasott. A Lélek indítására Fülöp utánasietett, felszállt a kocsira, és megkérdezte: „Érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8,30)
Van ennek a kérdésnek egy felszínes és egy mély értelme. Érted-e? Ha múzeumban, tárlaton nézelődünk, ott a vezető, vagy ott a magyarázó szöveg: ki alkotta a festményt, szobrot, épületet, mit kell megnézni rajta…
„Érted-e?” Ez a kérdés hangzik a bibliai Útmutatót naponta olvasóhoz is. Amikor már „mindennel tisztában van” – hogy hatvanhat könyvből áll a Biblia, hogy Pál mikor és hol írta leveleit –, amikor már talán kívülről tud sok szakaszt, visszatér a kérdés: érted-e, amit olvasol?
Képzeljük el, hogy valaki egy faluban él születése óta, abban a templomban keresztelték, ott konfirmált, kötött házasságot, nyolcvan éve minden vasárnap ott ül a padjában. Szereti, ha megszólal a harang, talán minden vasárnap virágot tesz énekeskönyvébe, talán boldog, ha felbúg az orgona. Mindezek után is visszatér az a bizonyos kérdés: „Érted-e?” Érted-e, hogy rólad, neked mit mond a prédikáció? Hogy neked mit kínál Jézus az úrvacsorában?
Mikor fiunk született, bementem feleségemhez a kórházba. Várnom kellett. Nézegettem a sok csecsemőt. Közvetlenül előttem feküdt az egyik, s váratlanul a kicsire mutatva megszólalt a nővér: „A Gáncs úr szopja az ujját…” Hirtelen minden más lett. Belém hasított: ott az, akit közönyösen néztem, a mienk, az enyém… Az én fiam…
Engedjük, hogy Isten Lelke ebben a mély értelemben felvesse naponta a kérdést: vajon érted-e, hogy az a Gyermek a betlehemi jászolban kicsoda, és kicsoda a számodra? Érted-e, hogy a kereszt a templom tetején mit hirdet? Érted-e és keresed-e minden reggel a megfeszített Jézust, aki nem akárki, hanem a te Megváltód? Vajon érted-e, hogy minden azért van, hogy őt megtaláld, mint a szántóföldbe rejtett kincset…
A komornyik végre megértette, amit olvasott. Fülöp szavai megnyitották értelmét és szívét. Ennek jele, hogy a folyóhoz érkezve ő maga kérte, hogy Fülöp keresztelje meg – és az is, hogy örömmel ment tovább.
Bár sok szívet rázna fel a visszatérő kérdés: vajon érted-e?
Gáncs Aladár