Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Vannak olyan kérdések, amelyek nagyon is természetesek, de amelyeket sajnos ritkán vagy sohasem teszünk fel. Ilyen volt Fülöp kérdése is.

Hogyan is kezdődött? Egy szerecsen komornyik ment hazafelé. A kocsin ülve Bibliát olvasott. A Lélek indítására Fülöp utánasietett, felszállt a kocsira, és megkérdezte: „Érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8,30)

Van ennek a kérdésnek egy felszínes és egy mély értelme. Érted-e? Ha múzeumban, tárlaton nézelődünk, ott a vezető, vagy ott a magyarázó szöveg: ki alkotta a festményt, szobrot, épületet, mit kell megnézni rajta…

„Érted-e?” Ez a kérdés hangzik a bibliai Útmutatót naponta olvasóhoz is. Amikor már „mindennel tisztában van” – hogy hatvanhat könyvből áll a Biblia, hogy Pál mikor és hol írta leveleit –, amikor már talán kívülről tud sok szakaszt, visszatér a kérdés: érted-e, amit olvasol?

Képzeljük el, hogy valaki egy faluban él születése óta, abban a templomban keresztelték, ott konfirmált, kötött házasságot, nyolcvan éve minden vasárnap ott ül a padjában. Szereti, ha megszólal a harang, talán minden vasárnap virágot tesz énekeskönyvébe, talán boldog, ha felbúg az orgona. Mindezek után is visszatér az a bizonyos kérdés: „Érted-e?” Érted-e, hogy rólad, neked mit mond a prédikáció? Hogy neked mit kínál Jézus az úrvacsorában?

Mikor fiunk született, bementem feleségemhez a kórházba. Várnom kellett. Nézegettem a sok csecsemőt. Közvetlenül előttem feküdt az egyik, s váratlanul a kicsire mutatva megszólalt a nővér: „A Gáncs úr szopja az ujját…” Hirtelen minden más lett. Belém hasított: ott az, akit közönyösen néztem, a mienk, az enyém… Az én fiam…

Engedjük, hogy Isten Lelke ebben a mély értelemben felvesse naponta a kérdést: vajon érted-e, hogy az a Gyermek a betlehemi jászolban kicsoda, és kicsoda a számodra? Érted-e, hogy a kereszt a templom tetején mit hirdet? Érted-e és keresed-e minden reggel a megfeszített Jézust, aki nem akárki, hanem a te Megváltód? Vajon érted-e, hogy minden azért van, hogy őt megtaláld, mint a szántóföldbe rejtett kincset…

A komornyik végre megértette, amit olvasott. Fülöp szavai megnyitották értelmét és szívét. Ennek jele, hogy a folyóhoz érkezve ő maga kérte, hogy Fülöp keresztelje meg – és az is, hogy örömmel ment tovább.

Bár sok szívet rázna fel a visszatérő kérdés: vajon érted-e?

Gáncs Aladár

::Nyomtatható változat::