A hét témája

A hitoktatás ezernyi lehetősége és feladata közül az (állam)polgári öntudat fejlesztésének kérdésével foglalkozott az az Európa tizennégy országából érkezett, különböző történelmi egyházakban hitoktatást végző vagy hitoktatók képzésével foglalkozó nyolcvankét szakember, aki részt vett az EFTRE (European Forum for Teachers of Religious Education – hittanárok európai fóruma) augusztus 23. és 26. között Budapesten tartott konferenciáján. A huszonhét évvel ezelőtt Helsinkiben alakult szervezet háromévente megrendezendő nagygyűlésének és konferenciájának az Evangélikus Hittudományi Egyetem adott otthont az augusztusi kánikula utolsó napjaiban.

Az aktív polgári lét és a vallásosság összefüggése régóta ismert teológiai és gyakorlati probléma, mellyel kapcsolatban a hitoktatásban különösen is sok kérdés vetődik fel. A pártpolitika az iskolai oktatásban tiltott terület, a felelős polgári gondolkodás kialakítása azonban fontos elvárás minden pedagógus irányában. Az állam és az egyház kapcsolata pedig országonként különbözik.

A témáról gondolkodva természetes is, hogy az Európa különböző szegleteiből érkezett résztvevők más-más véleményt fogalmazzanak meg, ám a közös válaszkeresés a probléma mélyebb megértéséhez, a mindenki számára közös alapkérdések feltárásához, valamint kinek-kinek a saját helyzetében is útmutatást nyújtó gondolatok megfogalmazásához vezet. Hogy mit jelentenek a hitoktatás számára a polgári lét kérdései, miként kapcsolódik össze a vallási és a polgári identitás, miként formálódott s formálódhat a globális jövőben az európai lélek, s mi lehet mindebben a hitoktatók, illetve az EFTRE szerepe, azt neves egyetemi tanárok vázolták gondolatindító előadásaikban.

A téma gyakorlati vetületére az előadásokat követő viták és a mindenkit megmozgató tematikus kiscsoportos foglalkozások világítottak rá. Ezek révén olyan, a hitoktatás során felmerülő témák felé kalandozhattak ifjú és idősebb résztvevők, mint a popzene, a graffitik, a képzőművészet, az építészet, a színjátszás, a filozófia világa vagy akár a konfliktus és az együttműködés elméleti és praktikus kérdései, gyakorlata a törökországi és az északír vallási életben, hitoktatásban.

A beszélgetések nem fejeződtek be az előadótermekben: a budapesti városnézés, a Dohány utcai zsinagógában tett látogatás vagy a dunai sétahajón töltött zenés este mind-mind számos impulzust tartogatott folytatásukra, a vallási és polgári öntudat terén való tapasztalatszerzésre.

A konferencia gördülékeny és ötletes megszervezéséért és lebonyolításáért a kiértékeléskor külön köszönet illette Szabóné Mátrai Mariannát, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetőjét, akit az EFTRE közgyűlése újfent az elnökség tagjává választott, valamint Gömböcz Elvira gyakorlati teológus tanársegédet. A konferencia hátterének biztosításában az egyetem és a teológusotthon számos dolgozója és hallgatója is nélkülözhetetlen munkát végzett.

A konferencia vezetője, Sonja Danner, a bécsi evangélikus valláspedagógiai intézet munkatársa hetilapunk kérdésére kiemelte: a konferencia helyszínének kiválasztásakor az infrastrukturális és a kulturális környezeten túl a legfontosabb szempont az, hogy minél inkább meg tudják szólítani a helyi és a környező országokban tevékenykedő hitoktatókat és a társadalmat, amelyben élnek. Budapest az EFTRE-konferenciák sorában az első olyan helyszín, amely egykori szocialista országban található. A román ortodox résztvevők budapesti jelenléte jelentős lépés a látókörtágítás tekintetében. „Miközben újra meg újra felvetődik a kérdés Európa-szerte, hogy szükség van-e a hitoktatásra, nyilvánvalóvá kell tenni a vallások közötti és a szekuláris társadalommal folytatott dialógus melletti elkötelezettségünket és az erre való képességünket, hiszen »nemcsak a saját levesünket főzzük«, hanem a kívülállók számára is van mondanivalónk!” – összegezte a szervezők szándékát Danner asszony.

A résztvevők közös áhítattal zárták a négynapos együttlétet. E világ és Isten országának polgáraiként nem pusztán a valóság kritikus kérdéseivel szembesültek, de számos ötletet és indíttatást kaptak e krízisek feldolgozásához, illetve maguk és hallgatóik, diákjaik identitásának a megerősítéséhez is. A sok mellékfolyóból táplálkozó Duna partjáról hazaindulva kinek-kinek a saját területén, a maga kihívásokkal és tennivalókkal teli környezetében kell majd megvalósítania a „hídépítés” feladatát, hogy minél többen valódi otthonra lelhessenek közösségükben Istentől kapott e világi és mennyei polgárságuk kreatív megélése által.

Balogné Vincze Katalin