Kultúrkörök

Jézus mondja: „Aki engem lát, látja az Atyát.” Jn 14,9b (5Móz 5,8; Mt 2,1–12; Ef 3,2–3a.5–6; Zsolt 138) Ma vízkereszt ünnepe van. Útmutatónk szerint Krisztusban tükröződik Isten legfontosabb tulajdonsága. Mi ez? Jn 1 szerint kegyelem és igazság. A testté lett ige teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Az igazság itt azt is jelenti, hogy Isten nem kétszínű. Ő minden szavát és ígéretét beteljesíti.

Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között. Mal 3,18 (1Tim 4,16; 1Jn 3,1–6; Mk 1,40–45) Van, aki nagyon alacsonyra teszi a mércét, mikor azt mondja: istenhívő vagyok. A Biblia szerint ez nem elég. Te hiszed, hogy az Isten egy, de az ördögök is hiszik, és rettegnek. Jóval többet mond az „istenhívőnél” az „istenfélő”. Ma szomorú jele a lelki halálnak, hogy nincs istenfélelem és „Isten-tisztelet”. Ennek mellékterméke a szülők, a tanárok iránti tisztelet hiánya. Ha nincs istenfélelem, lehetetlen gyermeket nevelni.

Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek. 1Pt 1,22 (1Móz 37,22a; 1Jn 2,12–17; Mk 2,1–12) Vegyük észre, hogy a hitetlenség nem más, mint engedetlenség. Jn 3-ban mondja Jézus: aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, de aki nem enged a Fiúnak, azon rajta maradIsten haragja. Egyes igék ellen jellemző módon azonnal tiltakozunk. A hit is cselekedet, és a szeretet is cselekedet. Jakab arra figyelmeztet: ne nyelvvel szeressünk, hanem cselekedettel és valósággal. A hit annyiban cselekedet, hogy abbahagyom az Isten elleni harcot.

Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Zsolt 130,4 (2Kor 5,11a; Ef 4,17–24; Mk 2,13–17) A bűnbocsánat nem nyugvópárna a könnyelmű ember számára. Igaz, hogy ingyen kapjuk a bocsánat ajándékát. Luther kihangsúlyozza: az evangélium nem egy újabb törvény, hanem ajándék, de erre az ajándékra úgy kell vigyáznunk, mint a menyasszony vigyáz a hófehér ruhára… Ez a „vigyázás” rengeteg cselekedetet követel tőlünk reggeltől estig, a gyermekkortól az öregkorig.

Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. 1Kor 1,9 (Zsolt 36,6; 1Jn 1,5–7; Mk 2,18–22) Isten fő jellemvonása a hűség. A megromlott emberi szívet a hűtlenség jellemzi. Mi jelent ez? Csak kezdet van, de nincs folytatás. Sokszor ez történik a keresztség, a konfirmáció után – és talán a templomi esküvő után is… Igénk arra mutat rá, hogy Isten hűsége nemcsak az elhívásban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy ő az elkezdett munkát mindig folytatja. Csodálatos biztatás ez! Isten műhelyébe vesz bennünket, lefarag rólunk sok mindent, szenvedéssel, csalódással átformál – és életünk új irányt vesz.

Az asszony a sokaságban hátulról megérintette Jézus ruháját, mert így gondolkodott: „Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” Mk 5,27–28 (Zsolt 130,1–2; Lk 1,67/68–75/76–79; Mk 2,23–28) Ez az ige az asszony nagy hitét állítja elénk példaképül. Ahogy nagycsütörtök éjjelén Jézus egyetlen pillantása összetörte Péter kemény szívét, úgy gyógyult meg ez az asszony is Jézus ruhájának érintése által. A Jézussal létesített legkisebb kapcsolat is új életet és új célt tud adni az elveszett bűnösnek. Úgy beszél és gyógyít, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók…

Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Jób 2,10b (1Kor 10,13b; Zak 8,20–23; Mk 3,1–6) Ha valami jót kapunk Istentől, könnyű hálásnak lenni. De mi van akkor, ha valamit elvesz tőlünk? Például megbetegszünk, gondokkal küszködünk, netán meghal valakink? Ilyenkor csak az tud csendben maradni, aki hiszi, hogy a mennyei Atya tudja, mire van szükségünk. Akkor a lesújtó események között is el tudja mondani énekünk szövegét: „Igen, Atyám, mert így kedves előtted…” (EÉ 356,1) A hit útján nem én döntöm el, hogy mi a jó, vagy mi a rossz nekem, hanem Isten.

Gáncs Aladár