Keresztutak
Együtt, egységben a Bibliával
Ünnepi istentisztelettel vette kezdetét az ökumenikus imahét és a Biblia éve
A szolgálattevők – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak püspökei, vezető lelkipásztorai – bevonulása után Isten szavának befogadására a Berkesi Gábor, a vendéglátó református egyházközség lelkésze és Csernák István metodista szuperintendens által vezetett imával és énekekkel készült a gyülekezet.
A résztvevők elcsendesedését segítette továbbá dr. Fabiny Tamás és Gáncs Péter evangélikus püspökök igeolvasása mellett a Pozsonyi úti gyülekezet kamarakórusának szolgálata – Kodály 121. genfi zsoltárát adták elő – éppúgy, mint Kiss Réka és Révész Barbara szereplése az Isten, áldd meg a magyart című népdalduettel.
Szentbeszédét dr. Bábel Balázs Jn 17,17–23 alapján tartotta meg. A kalocsa–kecskeméti érsek szólt arról, hogy fohászunk többféle lehet: kérő, hálaadó, engesztelő és dicsőítő. A teremtett világban egyedül az ember imádkozik. A mélyen átélt ima alapja nem más, mint az Istennel való élő kapcsolat, az ő akaratának keresése. Ide tartozik az egyházak együttes fohásza is, amely előbbre viszi az egység ügyét – emelte ki. Gyermekkori emlékeit felidézve református és evangélikus nagyapjára utalt, akik gyakran vitték őt egyik vagy másik felekezet templomába. Töprengő gyermekként már akkor arra gondolt: miért ne élhetne Krisztus népe egy egyházban együtt? Így tudná megvalósítani Kálvin jelmondatát: Egyedül Istené legyen a dicsőség!
Az imahét mottója (1Thessz 5,17) adta a vendéglátó gyülekezet Hálaadás kórusának szolgálatát követő igehirdetés textusát. Bölcskei Gusztáv prédikációjában aláhúzta: a szüntelen ima azt jelenti, hogy mindig és mindenben számolunk Isten jelenlétével, és ezáltal vagyunk kapcsolatban vele. Újra meg újra imádkozunk hozzá. Az ökumenikus imahét – amely olyan, mint télen a falusi szomszédolás szokása – jó alkalom arra, hogy meglátogassuk egymást, és tanuljunk egymástól. Ekkor is fohászkodhatunk együtt és egymásért, így törekedve arra, hogy megvalósulhasson mindaz, amiért Jézus főpapi imájában könyörgött – hangoztatta a református püspök.
A dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök és Varga László református püspökhelyettes által elmondott imákat követően D. Szebik Imre nyitotta meg hivatalosan a Biblia évét. A Magyar Bibliatársulat elnöke jelképesen a Károli Gáspár által fordított, Vizsolyban 1590-ben kiadott Szentírás fakszimile kiadását ütötte fel Jel 1,3 igéjénél: „Boldog, a ki olvassa…”
Előadásában hangsúlyozta az imahéten részt vevő egyházak rendezvényeikkel azt szeretnék elérni, hogy minél többen vegyék kezükbe a Szentírást. Ez a könyv Isten igéjét hordozza, amely életeket újít meg (Zákeus, a bűnös asszony, a Saulból lett Pál), olvasásra méltó irodalmi alkotás, hitünk foglalata és a hívő ember életének zsinórmértéke is. Olyan könyv, amelyre valóban igaz a Biblia évének mottója: „Boldog, aki olvassa…”
Az istentisztelet végén Ittzés János evangélikus elnök-püspök vezetésével hálaadó ima, az Apostoli hitvallás és a Miatyánk hangzott el. Az ünnepi alkalom Magyar István és Magyar Márius ortodox esperesek és Kalota József ortodox érseki vikárius áldásmondásával, valamint a hazánkért együtt énekelt nemzeti imádság, a Himnusz hangjaival zárult.
Az egykor – Bereczky Albert idején – püspöki templomként szolgáló istenházából a mai gyülekezet hívő népe és a vendégként érkezettek közel ezerfős tábora gazdag élményekkel térhetett haza, hogy aztán hétfőn újra átéljék és folytassák: szüntelen imádkozzatok – együtt.
GaZsu