Keresztutak

Több mint húsz esztendővel ezelőtt érkezett Magyarországra az a mozgalom, amely a megfáradt párkapcsolatok megújításához igyekszik segítséget nyújtani. Az 1962-ben Spanyolországban elindított katolikus kezdeményezés – Marriage Encounter – hazánkban a Házas Hétvége nevet kapta. Több mint három esztendeje már „protestáns szárnya” is van. Ennek egyik lelkes szervezőjét, Bencze András székesfehérvári lelkészt kértem meg, hogy avasson be szolgálatukba. Beszélgetésünk kedves aktualitása, hogy András és felesége, Tímea idén nyáron ünnepelhetik huszadik házassági évfordulójukat.

– Miként kerültek a Házas Hétvége mozgalom tagjai közé?

– Meghívtak bennünket. Először úgy véltük, ez valami párterápia. Nem is akartunk elmenni. Azt tartottuk, nem olyan rossz a mi házasságunk. Egyébként pedig ha lenne egyszer szabad hétvégénk, azt értelmesen tudnánk eltölteni magunk is. Ezekkel az érvekkel néhányszor sikerült is elhárítanunk a meghívást. Aztán egyszer mégis beadtuk a derekunkat. Nem bántuk meg.

– A három éve működő protestáns „szárny” szerveződése miben különbözik a katolikusétól?

– A lényeget tekintve semmiben sem. Két apró dologban mégis. Az egyik, hogy a protestáns szervezésű alkalmakhoz természetesen a reformáció egyházainak istentiszteleti liturgiája kapcsolódik. A másik különbség vagy inkább sajátosság abból adódik, hogy még újak vagyunk. A résztvevők száma átlátható, szinte mindenkit ismerünk a közösségben. Ez azonban mulandó állapot, s reméljük, hogy később nem ebből a kezdeti lendületből táplálkozunk majd, hanem abból – katolikus testvéreink már itt tartanak –, hogy együtt tapasztaljuk meg Isten ajándékait.

– Ma sokan tartják elavult intézménynek a házasságot. Azt mondják, a modern időkben újfajta kapcsolati formákra van szükség. Mi a véleménye erről? Ha feltételezzük, hogy igazuk van a kétkedőknek, akkor nem fölösleges dolog, hogy küzdjön az ember a házasságáért?

– Ha komolyan vesszük azt, ami az esküvőnkön történt – azt, hogy a gyűrűket az oltárról vette le a lelkész –, akkor Istentől fogadtuk el házasságunkat. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy Isten az embert a maga képmására alkotta, férfivá és nővé teremtette. Nem az a kérdés tehát, hogy mi minek tartjuk a házasságot, örök érvényűnek vagy elavultnak. Az a fontos, hogy Isten minek látja. Ő teremtette a házasságot. Belerejtette saját hasonlatosságát. S ha a bűn miatt töredékesen is, mégis Isten jelei vagyunk a világban az egység, a megbocsátás, a szeretet, az új élet adása által.

Amikor „küzdünk a házasságért” – hogy az Ön kifejezését használjam –, akkor Isten teremtéséért küzdünk. Feleségemmel együtt sokat jelent nekünk az a felismerés, hogy a Biblia nyelve többször fogalmaz meg folyamatban lévő dolgokat múlt időben. Ilyen a teremtés is. Isten megalkotta a világot, ám ez nem lezárult folyamat: azóta is szünet nélkül folyamatosan teremti. Ilyen az örök élet; Jézus Krisztusban már a miénk, Pál mégis azt írja a Filippi levél második fejezetében: „…munkáljátok üdvösségeteket…” Hasonlóképpen a házasság is folyamat: Isten egybeszerkesztette, de közben ezen az egységen munkálkodunk mindennap. Ez a „kétidejűség” adja a bizonyosságot, hogy nem szélmalomharcot vívunk, amikor a házasságunkért küzdünk. Hiszen Isten szerkesztette egybe, ő teremti bennünk naponta az egységet.

– Már szinte választ is adott a következő kérdésemre: rámutatott Isten házassággondozó szerepére. Mégis érdeklődöm, Ön szerint emberileg mit lehet tenni azért, hogy egy „unalomba fulladt” házasság megújuljon?

– A Házas Hétvége mozgalom nem terápia, nem is házassággondozó szakemberek vezetik. Olyanok álltak az élére, akik maguk is a saját házasságuk építésén-gondozásán fáradoznak, és tapasztalataikat szívesen megosztják másokkal. Céljuk nem az, hogy megoldást adjanak, hanem hogy példaként szolgáljanak arra, hogy érdemes küzdeni, őszintének lenni, bizalommal lenni egymás iránt.

– Hogyan kapcsolódhatnak be az érdeklődők a Házas Hétvége mozgalmába?

– Évente egy alkalommal tartunk újonnan jelentkezőknek úgynevezett első hétvégét, ami a bekapcsolódás „előszobája”; az idén ez október közepén lesz. Erre olyan párokon keresztül lehet jelentkezni, akik már voltak ilyen hétvégén. A feltételek: legkevesebb öt év házasság, a házaspár közös részvételi szándéka és az a felismerése, hogy jó volna kicsit leporolniuk a kapcsolatukat. Fontos, hogy Isten felé nyitottak legyenek – tehát nem kell feltétlenül szoros egyháztagság, de egyházi esküvő nem árt –, és hogy más felekezetűeket el tudjanak fogadni a közösségben.

Aki eljön, azzal igyekszünk személyesen is beszélgetni előtte. Számunkra is fontos volt a mozgalomba való bekapcsolódásunkkor, hogy meghívtak bennünket. Ezt a hívást szeretnénk továbbadni. Úgy érezzük magunkat a házas hétvégés mozgalomban, mint Jézus tanítványai, akik nem is annyira saját elhatározásukból követték az Urat, hanem mert hívást kaptak. Ez többlet és megtartó erő. Ilyen hívást kaptunk mi is. S érezzük ennek erejét…

B. Pintér Márta