Keresztutak

Háromrészes ifjúsági vezetőképző „tanfolyam” ért véget az erdélyi Apácán. A 2007 októberében tartott első részt Körmendy Petra és két társa vezette, itt az áhítatok megtartásának módszertanáról volt szó. A második, novemberi alkalmon Baranyayné Rohn Erzsébet, Baranyay Csaba és Smidéliusz Gábor a zenés alkalmak, illetve a Tamás-mise megrendezésével kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel, míg a harmadik, befejező „tréningen” ez év január 26. és 28. között elsősorban szervezési kérdések kerültek napirendre.

Mitől jó vezető egy vezető? Mert rátermett? Mert sok tapasztalata van, és eleget tanult már a saját sikereiből és hibáiból? Ezek nem elhanyagolható szempontok. Ha lenne egy olyan képzés, amelynek során elméleti síkon közelítenék meg a szervezési munkákkal, csoportvezetéssel együtt járó feladatokat, az bizonyára megkönnyítené a vezetők dolgát. Egy ilyen képzésen támpontokat kaphatna a résztvevő, olyan ismereteket, amelyeket aztán könnyen átültethet a gyakorlatba. Hát akkor legyen ilyen képzés!

Az őszi–téli hónapokban tartott, három alkalomból álló sorozat keretében olyan témák kerültek elő a lelkes, érdeklődő ifjak körében, mint például hogy miként tartsunk áhítatot, mire figyeljünk táborszervezés közben, mit kell tudni a Tamás-mise liturgiájáról, vagy hogy milyen szempontok alapján kell elkészíteni egy böjti csendesnap költségvetését. Sokféle megbeszélnivaló sűrűsödött bele tehát a három hétvége programjába; az ifjúsági munkások pedig nyitottak voltak minden újra, és szemmel láthatóan ügyesedtek.

E sorok írója Marton Tamással és Bakay Péterrel kerekedett fel január utolsó hétvégéjén – a képzés ötletgazdájának, Simonné Nagy Ilona lelkésznek a felkérésére –, hogy felkeresse Apácát. „Tanítványaiknak” volt dolguk bőven: ki kellett dolgozniuk egy-egy képzeletbeli program részletes tervét, kitalálni, hogyan hirdetik, reklámozzák az alkalmat, kiszámolni, mire mennyi lejt kell majd elkölteni, és végiggondolni, hogy a szervezés során milyen buktatók várhatnak rájuk. A fiatalok állták a sarat, a programok pedig remélhetőleg idővel megvalósulhatnak.

A búcsú így hangzott: „Jó volt egy kis darab Magyarország, gyertek máskor is!” „Jó volt egy nagy darab Erdély! Szívesen jövünk!” – volt a válasz. A képzés finanszírozásáért pedig sok köszönet illeti a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházat és a Magyar Evangélikus Konferenciát.

Mády Erzsébet