A vasárnap igéje

HÚSVÉT ÜNNEPE – 1Kor 5,6–8

Nagypénteken háromnyelvű tábla hirdette Jézus keresztjén, hogy kit is feszítettek meg. „A názáreti Jézus, a zsidók királya” – állt a héber, a latin és a görög nyelvű feliraton (Jn 19,b).

Húsvétvasárnap igéjének megértésében is segítségünkre lehet ez a három nyelv. Az újszövetségi szakasz talán megelevenedhet és közelebb kerülhet a mai olvasóhoz és hallgatóhoz, ha rögtönzött nyelvórát veszünk. „Szentlecke” és „nyelvlecke” ezáltal összefügg.

Az igeszakasz héber szava a páska. Pál Jézusról mint páskabárányról beszél (5,7). Az utolsó vacsora, amelyen a Mester testének megtöréséről és vérének kiontásáról szólt, rendhagyó páskavacsora volt. A külső keretek az Egyiptomból való szabadulásra évenként emlékező bensőséges ünnepet idézték: kovásztalan kenyeret ettek, az áldás kelyhét itták, keserű füveket fogyasztottak. Egyvalami hiányzott csak az asztalról: a páskabárány. Mert az Jézus volt maga, aki néhány órával később valóban áldozattá vált.

Pál apostol gondolatmenete Izráel Egyiptomból való szabadulását idézi (amelyet e levél 10. fejezetében részletes párhuzamba is állít az úrvacsorával), és emlékezteti őket a kovásztalanság követelményére. Amikor Isten végre jelt adott népének a szabadulásra, akkor az asszonyoknak nem volt idejük tésztát keleszteni. Azóta minden ünnep előtt kitisztítják a romlandóságot jelképező kovászt a zsidó háztartásokból.

Az „egész tésztát megkeleszti” mondatrész a latinban így hangzik: „totam massam corrumpit”. Húsvéti nyelvleckénk második szava ezért a latin corrumpo. Azt jelenti, hogy elront, tönkretesz, átvitt értelemben pedig: megveszteget, rossz útra térít, elcsábít. Egyebek mellett olyan – sajnos! – ízig-vérig mai szavakban él tovább, mint a korrumpál és a korrupció… Ezek nyomán korántsem tűnik nehéz feladatnak ezen ige mai magyar valóságra való aktualizálása. Ahol tisztességtelen eszközökkel küzdenek, ott nem lehet áldás. A „régi kovász” legkisebb maradványa is tönkretehet sok jó és nemes ügyet, bizony még az egyházban is! Ha valóban a feltámadott Jézus követei akarunk lenni, akkor megalkuvás nélkül, tetőtől talpig új életben kell, hogy járjunk.

Pál a régi kovász kitakarítását kéri a gyülekezettől. Az 5,7-ben szereplő görög szó nem annyira kitakarítást, hanem inkább kitisztítást jelent. Húsvéti nyelvleckénk görög szava ezért a katarzis, a megtisztulás. A magyar nyelvbe elsősorban a művészetek világából szűrődött be ez a fogalom: a dráma végén a néző katarzist él át, megtisztul. Nagypéntek és húsvét drámája is katarzissal járhat együtt. A régi kovász kitakarítása és az egyiptomi fogságból való szabadulás a mi esetünkben jelképesen értendő. Immár az egyház lett Isten vándorló népe, és a húsvét utáni közösségnek maga mögött kell hagynia minden pogányságot. Ebben az összefüggésben elgondolkodtató az is, hogy húsvéti szokásaink között mennyi pogány hagyomány él. Sekélyes hagyományőrzés helyett akkor lehet igazán katartikus húsvétunk, ha az nem szakad el a nagypénteki drámától. A kovásztalanság az istentelen hagyományok és a régi bűnök elhagyását jelenti. Más szóval az új életben járást, a vallási, erkölcsi és hitbeli megújulást.

Rendhagyó nyelvleckénk célja annak felismerése, hogy húsvétkor Isten radikálisan újat kezdett a világban. Csakis ezért adódhat az egyház és minden hívő számára is új kezdet.

Imádkozzunk! Kérünk, Istenünk, hogy az az új kezdet, amelyet húsvét jelent, valósággá legyen mindannyiunk életében. Óvj meg minket minden romlástól és tisztátalanságtól. Ámen.

Fabiny Tamás