Keresztény szemmel

Virágvasárnap. A keresztény embernek a nagyhét kezdete, a Jézus jeruzsálemi bevonulására való emlékezés napja. Jézus egy kölcsönkért szamáron ülve, tanítványai kíséretében érkezik meg a fővárosba, s érkezése győzelmes bevonulássá válik. Az emberek kitódulnak az utcákra, terekre, énekelve köszöntik a Megváltót. Nem zavarja őket a szamár: milyen király az, aki szamárháton ülve vonul be a fővárosba? Értik a zakariási jövendölést.

A szamárháton érkezőben ők valóban a királyt ismerik fel, az évszázadok óta ígért megváltó-királyt. Jézus az alázatos király. Ő nem fényes trónusról, szolgák és katonák gyűrűjében osztogatja parancsait. Ő mellénk akar ülni, meg akar hallgatni, segíteni szeretne, szeretni szeretne. Ő az életét is odaadja értünk, az ő kedves gyermekeiért.

Nemzeti ünnepünkön egészen más királyokat láttunk a híradásokban. Ők nagy, fekete, golyóálló Audikban érkeznek. Körülöttük vastag nyakú, kopasz öltönyösök, nehogy bárki is e védett emberek közelébe férkőzzön. Olyan királyok ők, akik többszörös rácskordon mögé zárták be magukat, mert félnek a saját népüktől. Néptelenített, száz-százötven méteres biztonsági sáv mögött mernek csak megszólalni. Gyáva királyokat láttunk, akik görcsösen ragaszkodnak a vitatható módon megszerzett hatalomhoz. A legfőbb felelős zárt körben, bizonyítottan kipróbált, jó cimborák között merte csak elmondani ünnepi beszédét.

Ők azok, akik félnek a füttyszótól, a karcos és markáns ellenvéleménytől. És legfőképpen nem szeretik a kritikát. Nagyon nem szívelik, ha több mint hárommillióan leszavazzák őket. Úgy tűnik, őket csak dicséret illetheti, nem bírálat. Ők a meg nem értett királyok, akik népük ellenére szeretnének boldogítani, s megsértődnek, ha népük ebből a boldogításból nem kér. Főként mert a nép véleményére nem is igazán kíváncsiak. No meg a nép helyett az eltelt hat évben csak önmagukat tudták boldoggá és gazdaggá tenni.

S láthattunk egy „királynőt” is, aki sértettségében most éppen bosszút forral. És a port a gyerekeken szeretné elverni. Büntetni szeretne, mert ő a királynő, neki ehhez joga van. Ő legalábbis így véli. Meg akarja vonni azoktól a támogatást, akik eddig nem részesültek a vizitdíj áldásaiból. Megvonni a házi gyermekorvosok kiegészítő támogatását, megvonni a gyermekszakrendelések kiegészítő támogatását és megvonni a gyermekkórházak kiegészítő támogatását – ezt tervezi a nagyasszony, aki maga is orvos, aki maga is anya szeretne lenni, és feltehetőleg gyermekeket szeretne világra hozni. Ő most milliónyi más gyermeken akar bosszút állni, mert a szülők nem az ő szája íze szerint szavaztak. Ráadásul nem ismeri a színházi alapigazságot: egy darabban egy gyermek vagy egy kutya szerepeltetése már fél siker. S ennek a fordítottja is igaz: gyermekeket bántalmazni – nos, a következményeket majd meglátjuk…

Ezek a királyok havonta olyan sokat keresnek, hogy mi azt elgondolni sem tudjuk. Ők pedig milliárdos vagyonukon kuporogva azt nem tudják elképzelni sem, mit jelent egy betegeskedő kisnyugdíjasnak az alkalmankénti vizitdíj, egy – mondjuk hathetes – kórházi kezelés napidíja az idős embernek vagy a családjának. És mit jelent a tandíj egy nagycsaládnak, ahol, mit ad Isten, netán csupa tehetséges gyermek nőtt föl, akik mind szeretnének felsőoktatási képzésben részesülni, s már eddig is nehézségek árán nyögték ki a szülők a nagyvárosban lakás, utazás és a tanszerek költségeit.

A Szentírás az ószövetségi kor istentelen és rossz királyait ezzel a vissza-visszatérő mondattal jellemzi: „…azt tette, amit rossznak tart az Úr.” Ezek a királyok rendszerint eltérítették a népet az egy igaz és élő Isten útjáról, pogány és idegen szokásokat vezettek be, önző politikájukkal romlásba döntötték a népet és az országot.

A mi alázatos királyunk Jézus Krisztus. Nem elvenni, hanem adni akar. Boldogságot, szeretetet és önmagát. Kínjait látva s keresztjére fölnézve, de húsvét ragyogásában találkozva a mégis élő, halál felett is diadalmaskodó Úrral – igen, őreá figyeljünk! Ő a mi Királyunk! Aki azt mondja most nekünk: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!” (Mt 11,28)

Lupták György