Élő víz

Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4)

Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a bűn kérdését állítják elénk, hiszen Isten csak az általunk meglátott, megbánt s megvallott bűnöket bocsáthatja meg. Ezért járjunk elhívásunkhoz méltóan: megbocsátásban, tudván azt, hogy a mi megbocsátásunk nem előfeltétele, hanem következménye az Úristen bűnbocsátó kegyelmének (lásd a Miatyánk 5. kérését!). „Mert az Úrnál van a kegyelem, gazdag ő, meg tud váltani.” (Zsolt 130,7; LK) És ha hiszem, hogy „Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse”, s ezt meg is tapasztaltam, mert hozzá kiáltottam a mélységből, az „Üdvösség és szabadulás kelyhét veszem, és az Úr nevét éneklem” (1Tim 1,15; GyLK 750)! A heti igék ellenpéldák; Isten népének fel nem ismert, be nem vallott és meg nem bánt bűneit állítják elénk gyónótükör gyanánt. A gonosz szolga – noha ura elengedte minden adósságát – szolgatársát „megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!” E példázat – Jézus szerint – nemcsak a pénz-, hanem a bűnadósság elengedéséről is szól. „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.” (Mt 18,28.35) Luther szerint: „A bűnbocsánatnak nincs se határa, se mértéke. A mi vétkünk, amellyel Isten adósai vagyunk, tízezer talentom. Azaz se szeri, se száma. Ha tehát Isten kegyelméből a sokat megbocsátja, hogyne kellene nekünk is megbocsátanunk felebarátunknak a keveset.” A megkegyelmezettek közösségéért ad hálát Pál, és könyörög, „hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes” (Fil 1,9–10). Izráel népe nem ismerte fel vétkeit, sőt ősatyjának, Jákóbnak a bűneit folytatta. Az Úr felszólítja: romlottságodból „térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt” (Hós 12,7)! Jeremiás kortársainak a bálványimádás volt a fő bűnük: „…elhagytak engem (…), más isteneknek tömjéneznek…” (Jer 19,4) Az összetört cserépkorsó szemlélteti a Seregek Urának ítéletét. Akit meg nem látott bűne úgy elvakít, hogy csak másokat ítélget szeretetlenül, annak Jézus ezt üzeni: „Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Mt 7,5) A felmagasztalt Úr a félszívű, szegény, mezítelen és vak gyülekezet tagjainak ezt mondja, hogy felismerjék elveszett állapotukat: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek…” (Jel 3,19–20) De nem töri rád szíved ajtaját, ha ki nem nyitod! A bűnök bocsánatára adatott úrvacsora előtt Jézus azonosítja árulóját: „»Talán csak nem én vagyok az, Mester?« »Te mondtad…«” (Mt 26,25) Isten ítélettel tisztítja meg népét: „Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.” (Ézs 1,27) A mi igazságunk a Bárány Jézus; az ő vére árán nyertünk bűnbocsánatot. „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, / Hogy megtartassál, mosódj hófehérre…” (EÉ 460,1)

Garai András