Evangélikusok

FOTÓ: SZEVERÉNYI ÁGNES

„A Kapu programmal már korábban is foglalkoztam, de az evangélikus egyházzal közelebbrõl idén áprilistól »ismerkedtem meg«, miután eldõlt, hogy ebben az egyház szintén részt kíván, illetve tud venni. Az önkéntes segítõszolgálat erõsítését célzó programot az Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól elnyert támogatásból sikerült elindítani, és engem bíztak meg a koordinálásával. Félállásban végeztem az adminisztrációs feladatokat, amikor azonban megüresedett az osztályvezetõi pozíció, lehetõségem nyílt errõl a szintrõl folytatni a munkát” – mondja mintegy bemutatkozásként Buda Annamária, aki szeptember óta vezeti az Országos Iroda Diakóniai Osztályát. Eddigi életútjáról, új munkakörében szerzett benyomásairól, illetve terveirõl a Balatonszárszón tartott diakóniai konferencia végeztével faggattuk.

– Békés megyébõl, Gyuláról származom. Érettségi után Békéscsabán elvégeztem a tanítóképzõt, majd a gyulai katolikus általános iskolában tanítottam.

Szegedi mentálhigiéné szakos tanulmányaim alatt keltette fel érdeklõdésemet a szociológia, és leltem rá valódi hivatásomra. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakán folytattam tanulmányaimat, közben dolgoztam. Egy újságban akadtam rá arra a hirdetésre, amelyben titkárnõt kerestek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet egyik kutatóprofesszora mellé. Bejelentkeztem, elmondtam, hogy nem tudok gépelni, nem tudok kávét fõzni, viszont érdeklõdöm a téma iránt. Halász professzor fölvett, és én ezért a mai napig nagyon hálás vagyok neki. Munkám során ugyanis mélyebb ismereteket szerezhettem az epilepszia betegségrõl, amellyel hamarosan magam is foglalkozni kezdtem.

Sokáig nem találtam a helyem Budapesten, ezért is örültem meg, amikor két olyan – idõsellátással és egészségüggyel kapcsolatos – kutatási projektet bíztak rám, amelyeket a békéscsabai Béthel Alapítványon keresztül végezhettem. Ezután ismét a fõvárosban, a Budapest – Bethel Egészség Centrum Alapítványnál adódott lehetõség. Ennél az epilepsziások megsegítésére létrehozott nonprofit szervezetnél munkaerõ-piaci kérdésekkel, szervezetfejlesztéssel, klienscsoportokkal foglalkoztam. Majd megérkezett várva várt kisbabánk, Vilmos, aki ma már elmúlt négyéves…

– Hogy érzi magát új munkakörében?

– Könnyebbséget jelent, hogy nem nekem kell elõteremtenem az alkalmazottak bérét, mint a nonprofit szférában, ahol ez rizikós feladat és komoly teher. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy a tárgyalópartnerek sokkal komolyabban vesznek. A balatonszárszói konferenciára nem kis izgalommal készültem, és nagy megkönnyebbülést jelent, hogy jól sikerült.

– Milyennek látja az evangélikus szeretetintézményekben folyó munkát?

– Célul tûztem ki, hogy december 31-ig az összes országos fenntartású intézményt meglátogatom, és – ha belefér – a gyülekezeti fenntartásúakat is. Eddig az intézményhálózat mintegy harmadában sikerült személyesen is megfordulnom. Úgy tapasztalom, hogy az egyházi szeretetintézmények erõssége munkatársaik hivatásbeli elkötelezettsége. Sok helyütt szembetûnõ volt továbbá, hogy milyen jól kihasználják a fizikai adottságokat. Öröm volt látni, hogy a diakóniai intézmények közelében majd mindenütt áll egy templom, mintegy szimbolizálva az evangélikus szeretetszolgálat alapját.

– Bizonyára vannak már elképzelései arról, hol lenne szükség változtatásra, mi szorul fejlesztésre…

– Amit fejlesztendõ területnek látok – bocsánat a hivatalos megfogalmazásért –, az az alapdokumentumok egységes szemléletben való kezelése. Célom, hogy az osztályon szolgáltatói szemlélettel nyújtsunk fejlesztési lehetõséget, információt és segítséget minden olyan diakóniai intézménynek, amely a nevében viseli az „evangélikus” jelzõt. A jövõben szeretnénk jobban bekapcsolni a diakóniai munkába a helyi gyülekezetek tagjait. Ha nagyobb számban sikerül bevonnunk õket a szolgálatba, akkor a szakember- és kapacitáshiányból adódó gondok jelentõsen enyhülhetnek. Szívesen beépítenénk a munkánkba mindazt, ami külföldön már bevált, jó gyakorlatnak bizonyult. Jelenleg a bajor diakóniával, illetve a neuendettelsaui központtal látszanak kibontakozni konkrét közös programok.

– SzevÁgi –