Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 43
- Szemléletszilárdítás
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Szemléletszilárdítás
Interjú Buda Annamáriával, a diakóniai osztály új vezetõjével
| FOTÓ: SZEVERÉNYI ÁGNES |
„A Kapu programmal már korábban is
foglalkoztam, de az evangélikus egyházzal
közelebbrõl idén áprilistól »ismerkedtem
meg«, miután eldõlt, hogy
ebben az egyház szintén részt kíván, illetve
tud venni. Az önkéntes segítõszolgálat
erõsítését célzó programot az
Országos Foglalkoztatási Közalapítványtól
elnyert támogatásból sikerült
elindítani, és engem bíztak meg a koordinálásával.
Félállásban végeztem az
adminisztrációs feladatokat, amikor
azonban megüresedett az osztályvezetõi
pozíció, lehetõségem nyílt errõl a
szintrõl folytatni a munkát” – mondja
mintegy bemutatkozásként Buda Annamária,
aki szeptember óta vezeti az Országos
Iroda Diakóniai Osztályát. Eddigi
életútjáról, új munkakörében szerzett
benyomásairól, illetve terveirõl a
Balatonszárszón tartott diakóniai konferencia
végeztével faggattuk.
– Békés megyébõl, Gyuláról származom.
Érettségi után Békéscsabán elvégeztem a tanítóképzõt,
majd a gyulai katolikus általános
iskolában tanítottam.
Szegedi mentálhigiéné szakos tanulmányaim
alatt keltette fel érdeklõdésemet a szociológia,
és leltem rá valódi hivatásomra. Az
Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia
szakán folytattam tanulmányaimat, közben
dolgoztam. Egy újságban akadtam rá
arra a hirdetésre, amelyben titkárnõt kerestek
az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet
egyik kutatóprofesszora mellé. Bejelentkeztem,
elmondtam, hogy nem tudok gépelni,
nem tudok kávét fõzni, viszont érdeklõdöm
a téma iránt. Halász professzor fölvett, és
én ezért a mai napig nagyon hálás vagyok neki.
Munkám során ugyanis mélyebb ismereteket
szerezhettem az epilepszia betegségrõl,
amellyel hamarosan magam is foglalkozni
kezdtem.
Sokáig nem találtam a helyem Budapesten,
ezért is örültem meg, amikor két olyan
– idõsellátással és egészségüggyel kapcsolatos
– kutatási projektet bíztak rám, amelyeket
a békéscsabai Béthel Alapítványon keresztül
végezhettem. Ezután ismét a fõvárosban,
a Budapest – Bethel Egészség Centrum
Alapítványnál adódott lehetõség. Ennél
az epilepsziások megsegítésére létrehozott
nonprofit szervezetnél munkaerõ-piaci kérdésekkel,
szervezetfejlesztéssel, klienscsoportokkal
foglalkoztam. Majd megérkezett
várva várt kisbabánk, Vilmos, aki ma már elmúlt
négyéves…
– Hogy érzi magát új munkakörében?
– Könnyebbséget jelent, hogy nem nekem
kell elõteremtenem az alkalmazottak bérét,
mint a nonprofit szférában, ahol ez rizikós
feladat és komoly teher. Ugyanakkor azt tapasztaltam,
hogy a tárgyalópartnerek sokkal
komolyabban vesznek. A balatonszárszói
konferenciára nem kis izgalommal készültem,
és nagy megkönnyebbülést jelent, hogy
jól sikerült.
– Milyennek látja az evangélikus szeretetintézményekben
folyó munkát?
– Célul tûztem ki, hogy december 31-ig az
összes országos fenntartású intézményt
meglátogatom, és – ha belefér – a gyülekezeti
fenntartásúakat is. Eddig az intézményhálózat
mintegy harmadában sikerült személyesen
is megfordulnom. Úgy tapasztalom,
hogy az egyházi szeretetintézmények erõssége
munkatársaik hivatásbeli elkötelezettsége.
Sok helyütt szembetûnõ volt továbbá, hogy
milyen jól kihasználják a fizikai adottságokat.
Öröm volt látni, hogy a diakóniai intézmények
közelében majd mindenütt áll egy
templom, mintegy szimbolizálva az evangélikus
szeretetszolgálat alapját.
– Bizonyára vannak már elképzelései arról, hol
lenne szükség változtatásra, mi szorul fejlesztésre…
– Amit fejlesztendõ területnek látok – bocsánat
a hivatalos megfogalmazásért –, az az
alapdokumentumok egységes szemléletben
való kezelése. Célom, hogy az osztályon
szolgáltatói szemlélettel nyújtsunk fejlesztési
lehetõséget, információt és segítséget minden
olyan diakóniai intézménynek, amely a
nevében viseli az „evangélikus” jelzõt. A jövõben
szeretnénk jobban bekapcsolni a diakóniai
munkába a helyi gyülekezetek tagjait.
Ha nagyobb számban sikerül bevonnunk
õket a szolgálatba, akkor a szakember- és kapacitáshiányból
adódó gondok jelentõsen
enyhülhetnek. Szívesen beépítenénk a munkánkba
mindazt, ami külföldön már bevált,
jó gyakorlatnak bizonyult. Jelenleg a bajor
diakóniával, illetve a neuendettelsaui központtal
látszanak kibontakozni konkrét
közös programok.
– SzevÁgi –
::Nyomtatható változat::
|