Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 43 - Zsoltárünnep Rákoscsabán

Evangélikusok

Zsoltárünnep Rákoscsabán

A Biblia évében rendszeresek a hírek bibliafelolvasó maratonokról. Nem vitatom ezeknek a jelentõségét úgynevezett PR-szempontból: felhívhatják a figyelmet a Biblia gyakran elfeledett értékeire. Ami azonban az elmúlt három évben a rákoscsabai gyülekezetben történt, jóval több, mint látványos kampányakció.

Wiszkidenszky András gyülekezeti munkatárs, a rákoscsabai gyülekezeti bibliaórák hûséges és kreatív gazdája 2005 szeptemberében merész célt tûzött ki: heti adagokban elejétõl végéig elolvassák a Biblia imádságoskönyveként is emlegetett Zsoltárok könyvét. Amikor tájékoztatott nagy ívû tervérõl, kissé szkeptikusan reagáltam, azt válaszoltam: „Ha megéritek a századikat, szívesen elmegyek, hogy lássam, miként viseli a gyülekezet az ekkora dózisban kapott zsoltárokat…”

Bizony, megszégyenültem kicsinyhitûségemben, mert 2007 õszén megérkezett a hívás: „A 100. zsoltárnál tartunk…” Ezek után már igazán nem is lepõdtem meg, hogy ez év õszén menetrend szerint újabb meghívást kaptam: a zsoltármaraton célegyenesbe ért, jön a 150. zsoltár!

Annál nagyobb volt a csodálkozásom, amikor október 14-én, kedden délután megérkezve Rákoscsabára, családias bibliaórai kisközösség helyett zsúfolt templom fogadott. A sorozatzáró alkalomra a rákoskeresztúri és a rákoshegyi gyülekezet bibliaórásai is meghívást kaptak, valamint jelen voltak a gyülekezet lelkészei, beleértve Kósa László frissnyugdíjast is. Így igazi ünnepi találkozóvá vált a záróakkord, amelyet oldott hangulatú szeretetvendégség követett a gyülekezeti teremben. Megerõsödhettünk abban, hogy napjainkban is életképesek a hûséges, bibliaolvasó közösségek.

Takács János nyugdíjas hódmezõvásárhelyi lelkész zsoltárfordításának bevezetõjében hívja fel a figyelmet arra, hogy a „zsoltár” jelentésû görög szó, a pszalmosz húros hangszerre, illetve annak megszólaltatására utal. Isten a zsoltárokon keresztül is szeretné felhangolni, megpendíteni sokszor fáradt lelkünk húrjait. Lelkészi karunk talán legidõsebb tagja így zárja elõszavát: „Kedves Olvasó, aki ma olvasod, tudd meg, hogy téged nagyon szeret az Úr, mint Atya a fiát! Ezért küldi neked is a 150 zsoltárt.”

Istennek legyen hála azokért, akik ezt a jó hírt kézbesítik Rákoscsabán és szerte az országban! „Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 150,6)

Gáncs Péter