|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 43
- Zsoltárünnep Rákoscsabán
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Zsoltárünnep Rákoscsabán
A Biblia évében rendszeresek a hírek
bibliafelolvasó maratonokról. Nem vitatom
ezeknek a jelentõségét úgynevezett
PR-szempontból: felhívhatják a figyelmet
a Biblia gyakran elfeledett értékeire.
Ami azonban az elmúlt három évben a
rákoscsabai gyülekezetben történt, jóval
több, mint látványos kampányakció.
Wiszkidenszky András gyülekezeti
munkatárs, a rákoscsabai gyülekezeti
bibliaórák hûséges és kreatív gazdája
2005 szeptemberében merész célt tûzött
ki: heti adagokban elejétõl végéig
elolvassák a Biblia imádságoskönyveként
is emlegetett Zsoltárok könyvét. Amikor
tájékoztatott nagy ívû tervérõl, kissé
szkeptikusan reagáltam, azt válaszoltam:
„Ha megéritek a századikat, szívesen
elmegyek, hogy lássam, miként viseli
a gyülekezet az ekkora dózisban kapott
zsoltárokat…”
Bizony, megszégyenültem kicsinyhitûségemben,
mert 2007 õszén megérkezett
a hívás: „A 100. zsoltárnál tartunk…”
Ezek után már igazán nem is lepõdtem
meg, hogy ez év õszén menetrend szerint
újabb meghívást kaptam: a zsoltármaraton
célegyenesbe ért, jön a 150.
zsoltár!
Annál nagyobb volt a csodálkozásom,
amikor október 14-én, kedden délután
megérkezve Rákoscsabára, családias
bibliaórai kisközösség helyett zsúfolt
templom fogadott. A sorozatzáró
alkalomra a rákoskeresztúri és a rákoshegyi
gyülekezet bibliaórásai is meghívást
kaptak, valamint jelen voltak a gyülekezet
lelkészei, beleértve Kósa László
frissnyugdíjast is. Így igazi ünnepi találkozóvá
vált a záróakkord, amelyet oldott
hangulatú szeretetvendégség követett
a gyülekezeti teremben. Megerõsödhettünk
abban, hogy napjainkban is
életképesek a hûséges, bibliaolvasó közösségek.
Takács János nyugdíjas hódmezõvásárhelyi
lelkész zsoltárfordításának bevezetõjében
hívja fel a figyelmet arra, hogy a
„zsoltár” jelentésû görög szó, a pszalmosz
húros hangszerre, illetve annak megszólaltatására
utal. Isten a zsoltárokon keresztül
is szeretné felhangolni, megpendíteni
sokszor fáradt lelkünk húrjait.
Lelkészi karunk talán legidõsebb tagja
így zárja elõszavát: „Kedves Olvasó, aki
ma olvasod, tudd meg, hogy téged nagyon
szeret az Úr, mint Atya a fiát! Ezért
küldi neked is a 150 zsoltárt.”
Istennek legyen hála azokért, akik ezt
a jó hírt kézbesítik Rákoscsabán és szerte
az országban! „Minden lélek dicsérje az
Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt 150,6)
Gáncs Péter
::Nyomtatható változat::
|
