Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 47 - A szeretetvendégség ökológiai vonatkozásai

e-világ

A szeretetvendégség ökológiai vonatkozásai

Gondoljunk csak bele egy pillanatra: mi fogadja az embert, ha egy evangélikus szeretetvendégségbe csöppen? Tipikus esetben az asztalokon gõzölgõ virsli, mellette mûanyag tubusban mustár, ketchup, a kenyereskosárban vastagon szeletelt kenyér. Az ember veszi a papírtányérját, szed mindenbõl, és sorba áll a harmincliteres fazék elõtt, ahol elõre becukrozott és citrompótlóval ízesített teát kap mûanyag poharába.

Tudom, hogy számos helyen más egy szeretetvendégség menüje, de tegyük szívünkre a kezünket: ugye voltunk már ilyenen is? Kívülállók számára – vagy talán nem is csak számukra – kicsit furcsa ez az megnevezés, hiszen mintha ezen az általában évi kettõ-öt alkalommal megrendezett gyülekezeti alkalmon nagyobb hangsúlyt kapna a szeretet, mint egyébként. Az agapé szó kicsit hosszúra sikerült fordítása ez: olyan hely és lehetõség, ahol a hittestvérek együtt lehetnek, fehérasztal mellett beszélgethetnek. A lényeg a találkozás.

Baráti, rokoni összejöveteleken a beszélgetések kísérõje néhány falat finom étek, néhány korty nemes nedû, mely még jobban összekovácsolja a társaságot, oldja a gátlásokat. (Külön cikket lehetne írni a családi ünnepek túlkapásairól, arról, ha minden a túlcsorduló ételital körül forog, és a vele járó stressz – elõkészület, kivitelezés, megemésztés – elvonja a figyelmet a lényegrõl: a baráti szóról, a találkozásról.) A lényeget tehát már tudjuk, most essen szó a nem mellékes kísérõrõl is.

Ha valakiket megvendégelünk, a célunk, hogy az általunk szeretett személyeket megtiszteljük, örömet szerezzünk nekik, jót, esetleg különlegeset, „értékeset” (ami nem azonos a drágával!) kínáljunk nekik. Megnyilvánul ez a felkínált ételben, italban és persze a „csomagolásban” is.

Szeretetvendégség alkalmával szokás a gyülekezet asszonyait megkérni, hogy készítsenek édes és sós süteményeket, a hozott (és gyakran már boltban vásárolt) aprósüteményhez pedig üdítõt, teát, kávét kínálni. Ha a vendéglátás fõétkezés idejére esik, akkor egytálételt (bográcsgulyás), gyors meleg ételt (virsli, pizza) vagy hidegkonyhai svédasztalos ételeket (szendvicsek, saláták) lehet készíteni. Fõ szempont a minõség, és fontos, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelõt. Gondoljunk a cukorbeteg, lisztérzékeny és a reformtáplálkozást elõtérbe helyezõ testvérekre is: legyen számukra cukormentes, gluténmentes, teljes kiõrlésû gabonából készített sütemény is, hogy ne érezzék magukat kirekesztve az asztalközösségbõl. Ezeket kis kártyával jelezzük is a megterített asztalon. Ha fõétkezésrõl kell gondoskodnunk, ne felejtsük el a húsmentesen táplálkozók egyre nagyobb táborát sem, és legyen számukra is elegendõ gabonás-zöldséges fogás.

Az italokról is érdemes néhány szót ejteni. Feltétlenül álljon az asztalokon kancsókban víz. A cukros üdítõkre nincs szükség (drágák, egészségtelenek és a mûanyag palackok, a „Tetra Pak-os”, többrétegû dobozok a környezetet is szennyezik), azonban nagyon kellemes délelõtti-délutáni ital a tea és a kávé. Itt is figyeljünk a jó minõségre, érdemes a fekete tea mellett gyümölcsteát és illatos gyógyteát is kínálni, ízesítés nélkül, hogy azt mindenki a maga ízlése szerint végezhesse el. Ehhez ízléses tartókban tegyünk ki cukrot, édesítõszert, tejet, tejszínt (és hozzá való kiskanalakat is). Alkalmanként elõfordul pezsgõ és bor is az ilyen eseményeken. Ebben az esetben feltétlenül legyen alkoholmentes is, és természetesen elengedhetetlen a megfelelõ pohár.

Ezzel elérkeztünk a „mi”-tõl a „hogyan”- ig. Rendkívül fontos a csomagolás, esztétikai és ökológiai szempontból is. Az eldobható evõeszközöket, poharakat, tányérokat nem kell mosogatni, de pazarlás ilyennel tálalni, ugyanis használatukkal rengeteg hulladék keletkezik. Jó megoldás lehet az, amit több gyülekezet megvalósított: otthon már nem használt eszközökbõl összegyûjtött egy nagyobb méretû, ötven-száz ember megvendégelésére is elegendõ tálalókészletet (nem baj, ha nem egyforma mintás, legalább meg lehet jegyezni, melyik kié). Ezt minden alkalommal el lehet mosogatni és újra felhasználni. Az asztalterítõket hasonló módon beszerezni és otthon kimosni szintén nagyon környezetbarát, így jó szívvel ajánlható megoldás.

Jó szervezéssel elkerülhetõ az is, hogy mindig ugyanazok végezzék el ezeket a feladatokat, így olykor-olykor õk is szívesen látott és jól tartott vendégként érezhessék magukat.

Mindezeket szem elõtt tartva méltó körülményeket teremthetünk egy valódi szeretetközösség számára, akár lelkészi munkaközösségi ülés, akár más, gyülekezeti összejövetel, vendéglátás alkalmával.

Bogdányi Mária