Kultúrkörök

Fe­ren­czi Ilo­na ze­ne­tör­té­nész gon­do­zá­sá­ban és ala­pos kí­sé­rő ta­nul­má­nyá­val meg­je­lent egy ki­ad­vány, mely egy em­ber sor­sán és élet­mű­vén ke­resz­tül a 17–18. szá­za­di Sop­ron éle­tét, evan­gé­li­kus egy­há­zi és ze­nei tör­té­né­se­it is be­mu­tat­ja. Mi kö­zünk van ne­künk eh­hez? – kér­dez­het­nénk. Bí­zom ben­ne, hogy az is­mer­te­tő el­ol­va­sá­sa után vi­lá­gos­sá vá­lik: Jo­hann Wohl­muth sok­ol­da­lú te­vé­keny­sé­ge, a sop­ro­ni pol­gá­rok szí­vós igé­nyes­sé­ge pél­da mind­annyi­unk szá­má­ra a ne­héz idők­ben va­ló helyt­ál­lás­ra.

A Mu­si­ca­lia Da­nu­bi­a­na a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek jó ne­gyed­ szá­za­da el­in­dult so­ro­za­ta, mely­nek ke­re­té­ben ze­ne­tör­té­ne­ti­leg je­len­tős for­rá­so­kat tesz­nek köz­kinccsé. Nem­ré­gi­ben je­lent meg a 22. kö­tet, amely a Starck-vir­gi­nál­könyv né­ven is­me­re­tes, ve­gyes tar­tal­mú kéz­ira­tot ad­ja köz­re.

Az anyag le­jegy­ző­je Jo­hann Wohl­muth (1643–1724). „Is­mer­jük nap­ló­ját, tu­dunk em­lék­al­bu­má­ról, ké­szí­tett tan­köny­vet bil­len­tyűs hang­szer­re, éne­ke­se­ket ké­pe­zett ki, ze­ne­mű­ve­ket má­solt és kom­po­nált, vi­tát adott ki fi­zi­kai té­má­ban, anya­köny­vet ve­ze­tett (…); egy sok­ol­da­lú és ér­de­kes egyé­ni­ség éle­te bon­ta­ko­zik ki előt­tünk. Olyan ze­né­szé és al­kal­mi ze­ne­szer­zőé, aki­nek ne­ve job­bá­ra csak a ma­gyar le­xi­ko­nok­ból is­me­re­tes. S bár a ha­zai tör­té­net­írás ne­vét meg­ma­gya­ro­sí­tot­ta, mi most vissza­he­lyez­zük a né­met aj­kú sop­ro­ni pol­gá­rok kö­zé; oda, ahol éle­té­nek na­gyob­bik fe­lét töl­töt­te” – ol­vas­hat­juk az át­fo­gó be­mu­ta­tást a kö­tet elő­sza­vá­ban.

A vir­gi­nál­könyv ne­vét hasz­ná­ló­já­ról, Jo­hann Ja­cob Starck­tól kap­ta, ki­nek ven­dég­lő­tu­laj­do­nos édes­ap­ja gon­dot for­dí­tott ar­ra, hogy fi­át a vá­ros leg­ki­vá­lóbb ta­ná­rá­nál, vagy­is Wohl­muth­nál ok­tas­sa hang­sze­res ze­né­re. Nyom­ta­tott hang­szer­is­ko­la hi­á­nyá­ban a ta­nár ma­ga ké­szí­tet­te el a tan­anya­got az egyes tan­órák­hoz. Mód­szer­ta­ni­lag meg­fe­le­lő­en fel­épí­tett tan­köny­vet akart össze­ál­lí­ta­ni; emel­lett tu­da­to­san tö­re­ke­dett ar­ra, hogy sok­fé­le mű­fajt mu­tas­son be. Az el­mé­le­ti be­ve­ze­tőt és öt­ven­hat da­ra­bot tar­tal­ma­zó könyv­ben vi­lá­gi és egy­há­zi dal­la­mok, tán­cok és ko­rá­lok tar­ka vál­to­za­tos­ság­ban kö­ve­tik egy­mást.

A Fe­ren­czi Ilo­na ál­tal köz­re­adott kö­tet tar­tal­maz­za ezen­kí­vül Wohl­muth egyet­len fenn­ma­radt sa­ját mű­vét, az 51. zsol­tár szö­ve­gé­re épü­lő, Mi­se­re­re cí­mű kom­po­zí­ci­ót. Ér­de­kes, hogy a ze­ne­szer­ző a sop­ro­ni né­met gyü­le­ke­zet szá­má­ra írt da­rab­hoz nem Lu­ther for­dí­tá­sát, ha­nem a Vul­ga­ta la­tin szö­ve­gét hasz­nál­ta fel. A mű­ben szó­ló és tut­ti, va­la­mint pá­ros és pá­rat­lan met­ru­mú ré­szek vált­ják egy­mást. Wohl­muth ezt a ko­ra ba­rokk mo­dort Mon­te­ver­di és el­ső­sor­ban Schütz con­cer­táló stí­lu­sú mű­ve­i­ből sa­já­tí­tot­ta el.

Mi­lyen volt a ze­nei kö­zeg, mely­ben ez a sok­ol­da­lú mu­zsi­kus te­vé­keny­ke­dett? Sop­ron sza­bad ki­rá­lyi vá­ros tö­rő­dött az­zal, hogy kép­zett ze­né­sze­ket al­kal­maz­zon, he­lyi­e­ket, sőt kül­föld­ről szár­ma­zó­kat is. Ze­nei éle­tét ugyan­ak­kor a je­len­tős né­met nyel­vű la­kos­ság is meg­ha­tá­roz­ta, mely ré­vén ál­lan­dó kap­cso­lat­ban állt a né­met evan­gé­li­ku­sok ál­tal la­kott fel­vi­dé­ki te­le­pü­lé­sek­kel, de kü­lö­nö­sen a né­met egye­te­mi vá­ro­sok­kal. Az el­len­re­for­má­ció ide­jén, mi­kor el­vesz­tet­ték temp­lo­ma­i­kat, a kis ima­ház­ban is ra­gasz­kod­tak az is­ten­tisz­te­let ko­ráb­bi ke­re­te­i­hez. Or­go­nát vá­sá­rol­tak, és to­vább­ra is al­kal­maz­tak or­go­nis­tát és kán­tort. Bár na­gyon más kor­ban élünk, ez a hoz­zá­ál­lás pél­da le­het mai gyü­le­ke­ze­te­ink szá­má­ra.

El­is­me­rés és kö­szö­net il­le­ti Fe­ren­czi Ilo­nát, aki hoz­zá­fér­he­tő­vé tet­te szá­munk­ra a kor­sza­kot és ezt az ér­de­kes gyűj­te­ményt.

Starck Virginal Book (1689); Jo­hann Wohl­muth: Mi­se­re­re (1696) – Mu­si­ca­lia Da­nu­bi­a­na 22. Köz­re­ad­ja, és a kí­sé­rő ta­nul­mányt ír­ta: Fe­ren­czi Ilo­na. MTA Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­zet, Bu­da­pest, 2008. Ármegjelölés nélkül.

Ecse­di Zsu­zsa