Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 06
- Soproni virginálkönyv nyomtatásban
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Soproni virginálkönyv nyomtatásban
Ferenczi Ilona zenetörténész gondozásában és alapos kísérő tanulmányával megjelent egy kiadvány, mely egy ember sorsán és életművén keresztül a 17–18. századi Sopron életét, evangélikus egyházi és zenei történéseit is bemutatja. Mi közünk van nekünk ehhez? – kérdezhetnénk. Bízom benne, hogy az ismertető elolvasása után világossá válik: Johann Wohlmuth sokoldalú tevékenysége, a soproni polgárok szívós igényessége példa mindannyiunk számára a nehéz időkben való helytállásra.
A Musicalia Danubiana a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének jó negyed százada elindult sorozata, melynek keretében zenetörténetileg jelentős forrásokat tesznek közkinccsé. Nemrégiben jelent meg a 22. kötet, amely a Starck-virginálkönyv néven ismeretes, vegyes tartalmú kéziratot adja közre.
Az anyag lejegyzője Johann Wohlmuth (1643–1724). „Ismerjük naplóját, tudunk emlékalbumáról, készített tankönyvet billentyűs hangszerre, énekeseket képezett ki, zeneműveket másolt és komponált, vitát adott ki fizikai témában, anyakönyvet vezetett (…); egy sokoldalú és érdekes egyéniség élete bontakozik ki előttünk. Olyan zenészé és alkalmi zeneszerzőé, akinek neve jobbára csak a magyar lexikonokból ismeretes. S bár a hazai történetírás nevét megmagyarosította, mi most visszahelyezzük a német ajkú soproni polgárok közé; oda, ahol életének nagyobbik felét töltötte” – olvashatjuk az átfogó bemutatást a kötet előszavában.
A virginálkönyv nevét használójáról, Johann Jacob Starcktól kapta, kinek vendéglőtulajdonos édesapja gondot fordított arra, hogy fiát a város legkiválóbb tanáránál, vagyis Wohlmuthnál oktassa hangszeres zenére. Nyomtatott hangszeriskola hiányában a tanár maga készítette el a tananyagot az egyes tanórákhoz. Módszertanilag megfelelően felépített tankönyvet akart összeállítani; emellett tudatosan törekedett arra, hogy sokféle műfajt mutasson be. Az elméleti bevezetőt és ötvenhat darabot tartalmazó könyvben világi és egyházi dallamok, táncok és korálok tarka változatosságban követik egymást.
A Ferenczi Ilona által közreadott kötet tartalmazza ezenkívül Wohlmuth egyetlen fennmaradt saját művét, az 51. zsoltár szövegére épülő, Miserere című kompozíciót. Érdekes, hogy a zeneszerző a soproni német gyülekezet számára írt darabhoz nem Luther fordítását, hanem a Vulgata latin szövegét használta fel. A műben szóló és tutti, valamint páros és páratlan metrumú részek váltják egymást. Wohlmuth ezt a kora barokk modort Monteverdi és elsősorban Schütz concertáló stílusú műveiből sajátította el.
Milyen volt a zenei közeg, melyben ez a sokoldalú muzsikus tevékenykedett? Sopron szabad királyi város törődött azzal, hogy képzett zenészeket alkalmazzon, helyieket, sőt külföldről származókat is. Zenei életét ugyanakkor a jelentős német nyelvű lakosság is meghatározta, mely révén állandó kapcsolatban állt a német evangélikusok által lakott felvidéki településekkel, de különösen a német egyetemi városokkal. Az ellenreformáció idején, mikor elvesztették templomaikat, a kis imaházban is ragaszkodtak az istentisztelet korábbi kereteihez. Orgonát vásároltak, és továbbra is alkalmaztak orgonistát és kántort. Bár nagyon más korban élünk, ez a hozzáállás példa lehet mai gyülekezeteink számára.
Elismerés és köszönet illeti Ferenczi Ilonát, aki hozzáférhetővé tette számunkra a korszakot és ezt az érdekes gyűjteményt.
Starck Virginal Book (1689); Johann Wohlmuth: Miserere (1696) – Musicalia Danubiana 22. Közreadja, és a kísérő tanulmányt írta: Ferenczi Ilona. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 2008. Ármegjelölés nélkül.
Ecsedi Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
|