evél&levél
Rendszerváltozás?
Elgondolkodva olvasom az országos hetilapunk utóbbi számaiban megjelent, idevágó cikkeket, de talán helyesebb, ha azt írom: elszomorodva. Egyrészt azért, mert új politikai fogalmat, történelmi kategóriát akarunk bevezetni a teológiába. Vegyük észre, hogy ez fából vaskarika! Másrészt egyháztörténészekre tartozó részletkérdéseket „vitatunk meg nyíltan”, s ezzel elvesszük az újságban a helyet attól az evangéliumi üzenettől, amely reánk bízatott.
Tudom, hogy a világi sajtóban a baj, a botrány a „hír”, mert azt keresik az olvasók. Az ilyen „hír” egyházi újságot nem vezethet, mert jaj a botránkoztatónak! (…jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába… – Mt 18,6) Jellemzően a mostani vita ekképpen érkezett el hozzám – még jó, hogy megkérdezték, mert így meg tudtam magyarázni! –: „Már a mi püspökeink is egymás ellen cikkeznek?” (Az illető összetévesztette Fabiny Tibor egyetemi tanárt Fabiny Tamás püspökünkkel.) Ne az újságolvasót kritizáljuk, hanem vegyük tudomásul, és örüljünk annak, hogy új olvasók is olvassák az újságot, akik nem ismerik egyháztörténetünket, és vannak egytalentumos olvasók is, akik az érthető evangéliumot keresik, mert az élteti őket.
Egyházunkban mindent lehet és szabad megbeszélni a megfelelő helyen. Ez a vita megindult a Keresztyén Igazság és a Lelkipásztor című újságban, továbbá folyt lelkészi munkaközösségi üléseken, de nem fejeződött be. A vélemények elbeszéltek egymás mellett, vagy csak az egyik vagy másik nézet szempontjait vizsgálták, ráadásul az összesítés elmaradt. Folyjon továbbra is szakmai berkekben és a teológián, de ne a vita, hanem a közös útkeresés! Majd az eredményt hozza csak a hetilapunk.
A vitázók nem veszik figyelembe a missziói parancsot: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 18,19a) Itt Jézus nem beszél arról, hogy csak az „igazságos” társadalmi rendben vagy kereszténybarát környezetben szóljon az ige. Sőt Pál apostol örült a hangzó igének akkor is, ha nem tiszta forrásból hangzott (Fil 1,18). Megállapíthatjuk például szakmai alapossággal, hogy az Evangélikus Élet vagy a Lelkipásztor egysíkú teológiát képviselt, de ne felejtsük el, hogy „Isten Szentlelke a görbe sorokra is egyenesen ír”, vagyis megelevenítette a „szürke” mondanivalót, s ezért várták az emberek az újság megérkezését.
Ha ma nem kérjük el a Szentlélek áldását, akkor hiába színesedik újságunk, fogyni fog az olvasók száma. Különösen ha a keresztény központi üzenet helyett ilyen lényegtelen kérdésekről írunk, ami csak egyházunk megosztásához vezet.
Missura Tibor (Budapest)