evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

El­gon­dol­kod­va ol­va­som az or­szá­gos he­ti­la­punk utób­bi szá­ma­i­ban meg­je­lent, ide­vá­gó cik­ke­ket, de ta­lán he­lye­sebb, ha azt írom: el­szo­mo­rod­va. Egy­részt azért, mert új po­li­ti­kai fo­gal­mat, tör­té­nel­mi ka­te­gó­ri­át aka­runk be­ve­zet­ni a teo­ló­gi­á­ba. Ve­gyük ész­re, hogy ez fá­ból vas­ka­ri­ka! Más­részt egy­ház­tör­té­né­szek­re tar­to­zó rész­let­kér­dé­se­ket „vi­ta­tunk meg nyíl­tan”, s ez­zel el­vesszük az új­ság­ban a he­lyet at­tól az evan­gé­li­u­mi üze­net­től, amely re­ánk bí­za­tott.

Tu­dom, hogy a vi­lá­gi saj­tó­ban a baj, a bot­rány a „hír”, mert azt ke­re­sik az ol­va­sók. Az ilyen „hír” egy­há­zi új­sá­got nem ve­zet­het, mert jaj a bot­rán­koz­ta­tó­nak! (…jobb an­nak, ha ma­lom­kö­vet köt­nek a nya­ká­ba… – Mt 18,6) Jel­lem­ző­en a mos­ta­ni vi­ta ek­kép­pen ér­ke­zett el hoz­zám – még jó, hogy meg­kér­dez­ték, mert így meg tud­tam ma­gya­ráz­ni! –: „Már a mi püs­pö­ke­ink is egy­más el­len cik­kez­nek?” (Az il­le­tő össze­té­vesz­tet­te Fa­bi­ny Ti­bor egye­te­mi ta­nárt Fa­bi­ny Ta­más püs­pö­künk­kel.) Ne az új­ság­ol­va­sót kri­ti­zál­juk, ha­nem ve­gyük tu­do­má­sul, és örül­jünk an­nak, hogy új ol­va­sók is ol­vas­sák az új­sá­got, akik nem is­me­rik egy­ház­tör­té­ne­tün­ket, és van­nak egyta­len­tu­mos ol­va­sók is, akik az ért­he­tő evan­gé­li­u­mot ke­re­sik, mert az él­te­ti őket.

Egy­há­zunk­ban min­dent le­het és sza­bad meg­be­szél­ni a meg­fe­le­lő he­lyen. Ez a vi­ta meg­in­dult a Ke­resz­tyén Igaz­ság és a Lel­ki­pász­tor cí­mű új­ság­ban, to­váb­bá folyt lel­ké­szi mun­ka­kö­zös­sé­gi ülé­se­ken, de nem fe­je­ző­dött be. A vé­le­mé­nyek el­be­szél­tek egy­más mel­lett, vagy csak az egyik vagy má­sik né­zet szem­pont­ja­it vizs­gál­ták, rá­adá­sul az össze­sí­tés el­ma­radt. Foly­jon to­vább­ra is szak­mai ber­kek­ben és a teo­ló­gi­án, de ne a vi­ta, ha­nem a kö­zös út­ke­re­sés! Majd az ered­ményt hoz­za csak a he­ti­la­punk.

A vi­tá­zók nem ve­szik fi­gye­lem­be a misszi­ói pa­ran­csot: „Men­je­tek el te­hát, te­gye­tek ta­nít­vánnyá min­den né­pet…” (Mt 18,19a) Itt Jé­zus nem be­szél ar­ról, hogy csak az „igaz­sá­gos” tár­sa­dal­mi rend­ben vagy ke­resz­tény­ba­rát kör­nye­zet­ben szól­jon az ige. Sőt Pál apos­tol örült a hang­zó igé­nek ak­kor is, ha nem tisz­ta for­rás­ból hang­zott (Fil 1,18). Meg­ál­la­pít­hat­juk pél­dá­ul szak­mai ala­pos­ság­gal, hogy az Evan­gé­li­kus Élet vagy a Lel­ki­pász­tor egy­sí­kú teo­ló­gi­át kép­vi­selt, de ne fe­lejt­sük el, hogy „Is­ten Szent­lel­ke a gör­be so­rok­ra is egye­ne­sen ír”, vagy­is meg­ele­ve­ní­tet­te a „szür­ke” mon­da­ni­va­lót, s ezért vár­ták az em­be­rek az új­ság meg­ér­ke­zé­sét.

Ha ma nem kér­jük el a Szent­lé­lek ál­dá­sát, ak­kor hi­á­ba szí­ne­se­dik új­sá­gunk, fogy­ni fog az ol­va­sók szá­ma. Kü­lö­nö­sen ha a ke­resz­tény köz­pon­ti üze­net he­lyett ilyen lé­nyeg­te­len kér­dé­sek­ről írunk, ami csak egy­há­zunk meg­osz­tá­sá­hoz ve­zet.

Miss­u­ra Ti­bor (Bu­da­pest)

::Nyomtatható változat::