evél&levél

Két hét­tel ez­előtt Frenkl Ró­bert az­zal a kér­dés­sel fog­lal­ko­zott az Evan­gé­li­kus Élet ha­sáb­ja­in, Or­dass cí­mű írá­sá­ban (február 1., 13. o.), hogy „mi­ért nem jön át a mai egy­há­zi éle­ten Or­dass La­jos sze­mé­lyi­sé­ge és mű­ve, mi­ért ma­rad tá­vol a mai nem­ze­dék­től”. S azon a ma­gya­rá­za­ton túl, hogy „a fi­a­ta­lok több­sé­gét nem ér­dek­lik a múlt­be­li tör­té­né­sek”, fej­te­ge­té­sét az­zal a meg­hök­ken­tő vá­lasszal zár­ta, hogy az ok az Or­dass La­jos Ba­rá­ti Kör ala­pí­tó­i­nak gon­dol­ko­dá­sá­ban ke­re­sen­dő, akik „egyéb­ként tisz­te­let­re mél­tó te­vé­keny­sé­gük mel­lett (…) meg­pró­bál­ták ki­sa­já­tí­ta­ni a püs­pök örök­sé­gét”. Az ala­pí­tók gon­dol­ko­dá­sát pe­dig még azért is ne­hez­mé­nyez­te, hogy a két meg­ne­ve­zett „ci­vi­len” s né­hány lel­ké­szen kí­vül „nem volt olyan ala­pí­tó, aki­ket a püs­pök is­mert vol­na”.

Mi­u­tán az ala­pí­tók szá­ma és meg­osz­lá­sa te­kin­te­té­ben Frenkl Ró­bert el­árul­ta tá­jé­ko­zat­lan­sá­gát, elő­ször er­ről sze­ret­ném fel­vi­lá­go­sí­ta­ni. Az Ordass Lajos Baráti Körnek (OLBK) hu­szon­egy ala­pí­tó tag­ja volt, eb­ből hét nem lel­kész, négy idő­sebb, há­rom fi­a­ta­labb, ám a há­rom fi­a­tal­ból ket­tő­nek bi­zo­nyo­san volt kap­cso­la­ta Or­dass püs­pök­kel. A ti­zen­négy lel­kész­ből nyol­cat jól is­mert név­adó püs­pö­künk. A töb­bi hat­ból négy, akik lel­kész­csa­lád­ból szár­maz­tak, na­gyon jól tud­ták, mi­re vál­lal­koz­nak, ami­kor alá­ír­ták a kör ala­pí­tó­le­ve­lét.

S bár Frenkl Ró­bert sze­rint „a kör te­vé­keny­sé­gé­ről per­sze csak jó mond­ha­tó el”, azért ez­zel a „ki­sa­já­tí­tás­sal” még­is­csak sú­lyos vád il­le­ti az OLBK-t, amely­nek tag­jai cé­lul tűz­ték ki Or­dass püs­pök „szel­le­mi örök­sé­gé­nek ápo­lá­sát, az egy­ház­zal és a ma­gyar nem­zet­tel kap­cso­la­tos irányt mu­ta­tó szol­gá­la­tá­nak éb­ren­tar­tá­sát” (részlet a be­lé­pé­si nyi­lat­ko­zatból).

A cikk­ben sze­rep­lő „ki­sa­já­tí­tás” húsz éve alatt ki­ad­tunk össze­sen har­minc­hat mű­vet, egyik-má­si­kat két, il­let­ve há­rom ki­adás­ban, össze­sen 68 ezer pél­dány­ban. Kö­zöt­tük a püs­pök hét mű­vét, négy for­dí­tá­sát, a Ter­ray-fé­le élet­raj­zot (öt­ezer pél­dány!), Scholz Lász­ló, Bot­ta Ist­ván, Ka­pi püs­pök, Dó­ka Zol­tán mun­ká­it, Bo­le­ratz­ky Ló­ránd egy­ház­jo­gi mű­ve­it. Mi eb­ben a ki­sa­já­tí­tás? Csak az utób­bi tíz év­ben 8625 pél­dány köny­vet ad­tunk aján­dék­ba lel­ké­szi hi­va­ta­lok­nak, teo­ló­gu­sok­nak, is­ko­lai és más könyv­tá­rak­nak, ha­tá­ron tú­li ma­gyar gyü­le­ke­ze­tek­nek, s az aján­dék köny­vek ér­té­ke – nyom­dai és nem „fo­gyasz­tói” áron – két­mil­lió-száz­har­minc­öt­ezer fo­rint! Ter­mé­sze­tes, hogy az éves köz­gyű­lé­sünk­re csak a kör tag­ja­it hív­tuk, de az évi elő­ször hat, majd két-négy elő­adást meg­hir­det­tük az Evan­gé­li­kus Élet­ben is. Az el­hang­zott elő­adá­sok meg­je­len­tek a Ke­resz­tyén Igaz­ság­ban, a húsz év alatt mint­egy há­rom­ezer-öt­száz ol­da­lon. Ki­sa­já­tí­tás ez? Nem sok­kal in­kább a meg­is­mert örök­ség ter­jesz­té­se?!

Hadd kér­dez­zem meg: nem le­het­sé­ges az, hogy a „fo­ga­dó ol­da­lon” volt/van va­la­mi meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan – vagy na­gyon is meg­ma­gya­ráz­ha­tó – „ét­vágy­ta­lan­ság”, tu­da­tos vagy tu­dat alat­ti el­zár­kó­zás?! Pél­dá­kat so­rol­hat­nék: lel­készt, aki meg­til­tot­ta gyü­le­ke­ze­te irat­ter­jesz­tő­jé­nek, hogy OLBK-köny­ve­ket árul­jon, vagy egy má­si­kat, aki új gyü­le­ke­zet­be ke­rül­ve azon­nal mér­sé­kel­te a Ke­resz­tyén Igaz­ság pél­dány­szá­mát. 2008 őszén kö­rül­be­lül nyolc­van elő­fi­ze­tő ese­té­ben szün­tet­tük be a fo­lyó­irat kül­dé­sét hat-nyolc évi elő­fi­ze­té­si díj be nem fi­ze­té­se mi­att. Ír­jam meg, hogy eb­ből a nyolc­van­ból mennyi a lel­kész test­vér? Nem írom meg!

So­ha nem val­lot­tuk ma­gun­kat „tisz­tán ma­rad­tak­nak” vagy „iga­zak­nak”, még ak­kor sem, ami­kor a kö­te­le­ző teo­ló­gia ide­jén hol egyi­künk, hol má­si­kunk „cél­táb­lá­já­vá” lett elöl­já­ró­ink­nak. Azt azon­ban ta­lán sza­bad ag­gód­va meg­kér­dez­nünk: mi­kor ol­dó­dik a kö­zép­ko­rú és a fi­a­ta­labb kol­lé­gák – be­lé­jük ivó­dott – fé­lel­me, gör­cse az Or­das­sal kap­cso­la­tos „ér­de­mi vizs­gá­ló­dás­tól”? Hol van már a „ki­ráz­lak a Lu­ther-ka­bát­ból” dör­ge­del­me vagy a ké­sőb­bi „hoz­zá­szól­ni le­het, de be­le­szól­ni nem” fi­gyel­mez­te­té­se?! Vagy ta­lán még nincs elég messze? S ho­gyan épít jö­vőt az, akit egy­sze­rű­en nem ér­de­kel a múlt vagy a kö­zel­múlt ter­hes-gyö­nyö­rű­sé­ges örök­sé­ge?!

Nem két­sé­ges, hogy Frenkl Ró­bert fel­ügye­lői szol­gá­la­ta ide­jén egy­há­zunk ren­dez­he­tett vol­na ta­nul­má­nyi kon­fe­ren­ci­át Or­dass püs­pök örök­sé­gé­ről. Pél­dá­ul ki­tűz­het­te vol­na a püs­pök te­vé­keny­sé­gét a lel­ké­szi mun­ka­kö­zös­sé­gek té­má­ja­ként.

Az OLBK-nak ma is akad éven­te egy-két új tag­ja, aki­ket szí­ve­sen fel­ve­szünk két ala­pí­tó tag aján­lá­sá­ra. Úgy tű­nik, fel­ada­tunk is van bő­ven!

Id. Zász­ka­licz­ky Pál nyu­gal­ma­zott lel­kész, az Ordass Lajos Baráti Kör tit­ká­ra