Keresztutak

Köz­is­mert, hogy a ha­jó a ma­ga ke­reszt ala­kú ár­bo­cá­val az egy­há­zak egy­ség­tö­rek­vé­sé­nek a jel­ké­pe. Az ál­ta­lá­nos szim­bó­lu­mon túl azon­ban van egy kü­lön­le­ges ha­jó­ja is – ne­ve Born­holm – az öku­me­ni­kus moz­ga­lom tör­té­ne­té­nek, amely 1964-ben úszott ki Dá­nia vi­ze­i­ről az Észa­ki-ten­ger nem­zet­kö­zi­leg sza­ba­don ha­józ­ha­tó hul­lá­ma­i­ra, hogy ott egy má­sik ha­jó uta­sa­it fo­gad­ja, majd pe­dig ott­hont ad­jon egy eu­ró­pai egy­há­zi ta­nács­ko­zás­nak.

A ro­man­ti­kus ele­me­ket sem nél­kü­lö­ző ese­mény gyö­ke­re 1959 ja­nu­ár­já­ra nyú­lik vissza. Ek­kor jött lét­re ugyan­is a dá­ni­ai Ny­borg­ben az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­ja, az a fe­le­ke­zet­kö­zi szer­ve­zet, amely a po­li­ti­ka­i­lag, ideo­ló­gi­a­i­lag és gaz­da­sá­gi­lag nem­csak meg­osz­tott, ha­nem szé­les ak­na­me­ző­vel és dup­la so­ros szö­ges­drót­tal – vas­füg­gönnyel – el is vá­lasz­tott eu­ró­pai nem­ze­tek össze­tar­to­zá­sát volt hi­va­tott mun­kál­ni a „ke­resz­tyén hit össze­tar­tó ere­jé­vel”.

Öt­ven év­vel ez­előtt egy­há­zunk kép­vi­se­lői – mint ala­pí­tó atyák – ott vol­tak e gyű­lé­sen, amely­nek cí­me így hang­zott: Eu­ró­pai ke­resz­tyén­ség a mai sze­ku­la­ri­zált vi­lág­ban. Az al­té­mák pe­dig – egye­bek mel­lett – a kö­vet­ke­zők vol­tak: A ke­resz­tyén hit ta­lál­ko­zá­sa a mo­dern tech­ni­kai tár­sa­da­lom­mal; A kons­tan­ti­nu­si kor vé­ge…; A ke­le­ti or­to­do­xia hoz­zá­já­ru­lá­sa Eu­ró­pa kul­tú­rá­já­hoz a múlt­ban és a je­len­ben; A ke­resz­tyén örök­ség és fe­le­lős­ség kö­zös ala­pul szol­gál-e az eu­ró­pai egy­há­zak szá­má­ra?

Ezek a té­mák mind az egy­há­zak kö­zöt­ti egy­sé­get mun­kál­ták a meg­osz­tott vi­lág­ban. S az­zal, hogy a kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tek spi­ri­tu­á­lis egy­sé­gé­re hív­ták fel a fi­gyel­met, az Eu­ró­pát meg­osz­tó té­nye­ző­ket csök­ken­te­ni igyekeztek, az eu­ró­pai össze­tar­to­zást pe­dig min­den te­kin­tet­ben konk­ré­tan kí­ván­ták szol­gál­ni.

En­nek ér­de­ké­ben és ér­tel­mé­ben kel­lett „moz­gó­sí­ta­ni” a Born­holm cir­ká­lót is 1964-ben, ami­kor a vas­füg­gönnyel szét­vá­lasz­tott Eu­ró­pá­ban a de­le­gá­tu­sok szá­má­ra oly­kor ne­héz­sé­gek­be üt­kö­zött a ki- és be­uta­zá­si en­ge­dé­lyek be­szer­zé­se – kü­lö­nös te­kin­tet­tel a ke­let­né­met egy­há­zi kép­vi­se­lők­re. Ezért adott ott­hont e ha­jó a nem­zet­kö­zi vi­ze­ken a kon­fe­ren­ci­á­nak.

Nem kell túl idős­nek len­ni ah­hoz, hogy em­lé­kez­zünk, mi­lyen ve­szé­lyek­kel, ne­héz­sé­gek­kel járt, vagy ép­pen mi­lyen trük­kö­ket, ügyes­ke­dé­se­ket igé­nyelt a kül­föl­di egy­há­zak­kal, egy­há­zi in­téz­mé­nyek­kel, gyü­le­ke­ze­tek­kel vagy egy­sze­rű­en Krisz­tus­ban test­vé­re­ink­kel a kap­cso­lat­tar­tás. El­uta­sí­tott út­le­vél­ké­rel­mek­ről, fel­bon­tott le­ve­lek­ről, le­hall­ga­tott te­le­fo­nok­ról, a meg­fi­gyelt­ség, a meg­fe­nye­ge­tett­ség, sőt kü­lön­fé­le veg­za­tú­rák ilyen-olyan for­má­i­ról me­sél­het­nek azok, akik a vas­füg­göny alatt, fö­lött vagy hé­za­ga­in ke­resz­tül a krisz­tu­si össze­tar­to­zást, szo­li­da­ri­tást, egy­sze­rű­en a sze­re­tetet kí­ván­ták gya­ko­rol­ni.

Az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­nak ke­re­te­in be­lül egy­részt köz­vet­le­nül meg­in­dul­hat­tak a teo­ló­gi­ai esz­me­cse­rék, az in­téz­mé­nyes kap­cso­la­tok, a test­vér­egy­há­zi se­gély­ak­ci­ók. Ezek köz­ve­tet­ten is jó ha­tás­sal vol­tak ál­ta­lá­ban a gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok­ra, ese­tünk­ben a hol­land–ma­gyar, a né­met–ma­gyar, a sváj­ci–ma­gyar, a svéd–ma­gyar, a finn–ma­gyar, a ma­gyar­or­szá­gi ma­gyar – ha­tá­ron tú­li ma­gyar kap­cso­la­tok­ra. E szer­ve­ze­ten ke­resz­tül to­váb­bá egy­há­za­ink be­kap­cso­lód­hat­tak az olyan em­be­ri jo­go­kat vé­dő, a hi­deg­há­bo­rú eny­hü­lé­sét jel­ző fo­lya­ma­tok meg­is­me­ré­sé­be, mint a hel­sin­ki, ké­sőbb az EBESZ-tár­gya­lá­sok.

Az öt­ve­ne­dik év­for­du­ló évé­ben száz­hu­szon­öt pro­tes­táns és or­to­dox egy­ház al­kot­ja az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­ját. A ta­gok kö­zött ter­mé­sze­te­sen ott van a Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház, a Ma­gyar­or­szá­gi Bap­tis­ta Egy­ház és a Ma­gyar­or­szá­gi Me­to­dis­ta Egy­ház is.

Az eu­ró­pai ideo­ló­gi­ai, po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi meg­osz­tott­ság egé­szen mást je­lent ma, mint öt­ven év­vel ez­előtt. Az eu­ró­pai or­szá­gok több­sé­ge tag­ja az Eu­ró­pa Ta­nács­nak, amely az alap­ve­tő em­be­ri jo­go­kat, je­le­sen is a val­lá­si és kul­tu­rá­lis ön­ki­fe­je­zés sok­szí­nű­sé­gét hi­va­tott ga­ran­tál­ni, va­la­mint több mint fe­le tag­ja az Eu­ró­pai Uni­ó­nak, amely – leg­alább­is elv­ben – a kö­zös ér­té­kek és ér­de­kek men­tén hi­va­tott a nem­zet­ál­la­mok egy­sé­gét, jó­lé­tét és bé­ké­jét ga­ran­tál­ni.

Mind­ez­zel együtt ma is krí­zis­ről be­szé­lünk, amely nem­csak gaz­da­sá­gi. Az ér­té­kek krí­zi­se ott van a pénz­ügyi és gaz­da­sá­gi vál­ság mö­gött. Hisszük, hogy sok prob­lé­ma meg­ol­dá­sá­hoz ál­dá­so­san já­rult hoz­zá az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­ja az el­múlt öt­ven év alatt, de ere­de­ti cél­ja­i­nak több­sé­ge ma is ak­tu­á­lis. Csak a leg­alap­ve­tőb­bet em­lí­tem, ame­lyet az Öku­me­ni­kus Char­tá­ban – az Eu­ró­pai Egy­há­zak Kon­fe­ren­ci­á­já­nak és az Eu­ró­pai Püs­pö­ki Kon­fe­ren­ci­ák Ta­ná­csá­nak 2001-ben szü­le­tett kö­zös do­ku­men­tu­má­ban – így ol­va­sunk: „Meg va­gyunk győ­ződ­ve, hogy a ke­resz­tyén­ség spi­ri­tu­á­lis örök­sé­ge Eu­ró­pa szá­má­ra a meg­gaz­da­go­dás­nak és lel­ke­sült­ség­nek meg­erő­sí­tő for­rá­sa.”

Ezt az örök­sé­get ne­künk kell meg­je­le­ní­te­nünk a min­den­na­pok­ban, hi­szen mi va­gyunk az örö­kö­sök. Bár ami­att, hogy az eu­ró­pai al­kot­má­nyos szer­ző­dés ter­ve­ze­te nem hi­vat­ko­zik er­re az örök­ség­re, jo­gos a pa­na­szunk, mind­azon­ál­tal le­he­tő­sé­günk és kül­de­té­sünk van ar­ra, hogy – az im­má­ron ak­na­me­ző- és vas­füg­göny­men­tes Eu­ró­pá­ban – a ma­gunk egy­há­zi kap­cso­la­ta­it min­den te­rü­le­ten in­ten­zí­veb­ben él­jük meg.

Szo­mo­rú je­len­ség pél­dá­ul az, hogy het­ve­nes-nyolc­va­nas évek­hez ké­pest a test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok meg­rit­kul­tak és meg­erőt­le­ned­tek. Pe­dig ke­le­ti és nyu­ga­ti hit­test­vé­re­ink­kel most tud­nánk csak iga­zán tar­tal­mi együtt­mű­kö­dést meg­él­ni an­nak ér­de­ké­ben, hogy a mo­dern és poszt­mo­dern Eu­ró­pá­ban hi­te­le­sen és ha­té­ko­nyan te­gyünk bi­zony­sá­got Is­ten meg­men­tő és meg­vál­tó sze­re­te­té­ről, amely meg­je­lent Krisz­tus­ban, el­vé­gez­te­tett a ke­resz­ten, és szí­vünk­be ol­ta­tott a Szent­lé­lek ál­tal.

Az öt­ve­ne­dik év­for­du­lós meg­em­lé­ke­zés meg­kez­dő­dött Ny­borg­ben, a dá­ni­ai ten­ger­par­ti kis­vá­ros­ban ez év ta­va­szán, és Ly­on­ban foly­ta­tó­dik jú­li­us 15–21. kö­zött Krisz­tus­ban egy re­mény­ség­re hí­vat­tunk el cím­mel. Er­re a re­mény­ség­re mind­annyi­an meg­hí­vást nyer­tünk. En­nek kö­zös, tu­da­tos meg­élé­sé­vel ra­gad­juk meg Eu­ró­pa krisz­tu­si gyö­ke­re­it, és te­rem­jük meg Eu­ró­pa krisz­tu­si gyü­möl­cse­it.

Dr. Bó­na Zol­tán, a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Ökume­ni­kus ta­ná­csá­nak fő­tit­ká­ra