A hét témája

Már­kus Mi­hály nyu­gal­ma­zott püs­pök­kel, a Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház Kál­vin-bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ké­vel a Kál­vin-év ün­ne­pé­lyes deb­re­ce­ni meg­nyi­tó­ja elõtt be­szél­get­tünk.

– Kál­vin vég­aka­ra­tá­val mennyi­re egyez­tet­he­tõ össze, hogy ün­ne­pel­jük õt?

– A kál­vi­ni alap­el­vek­bõl ugyan jól ki­raj­zo­ló­dik, hogy egye­dül Is­te­né a di­csõ­ség, de Is­ten vá­lasz­tott szol­gá­it is meg­be­csü­lés és tisz­te­let il­le­ti.

– A ka­to­li­ku­sok is így hi­vat­koz­nak a szen­tek­re, és pél­da­ké­pül ál­lít­ják õket a hí­võk­nek. Kál­vin is le­het pél­da a re­for­má­tu­sok szá­má­ra?

– Kál­vin csa­lá­di éle­te saj­nos nem úgy ala­kult, hogy az nem­ze­dé­kek szá­má­ra pél­dá­vá vál­ha­tott vol­na. Ami az evan­gé­li­ku­sok­nál Lu­ther Már­ton csa­lá­di éle­te, az ná­lunk Bul­lin­ger Hen­rik zü­ri­chi lel­kész és csa­lád­ja pél­dá­ja a sok gyer­mek­kel, a mel­let­tük foly­ta­tott lel­ké­szi szol­gá­lat­tal és a lel­kész­gye­re­kek gyü­le­ke­zet­be il­lesz­ke­dé­sé­vel. Kál­vin­ra jel­lem­zõ az ön­fel­ál­do­zás, a hû­ség, az éle­ten át tar­tó szí­vós mun­ka, az Is­ten di­csõ­sé­gé­ért min­den­re ké­pes sze­mé­lyi­ség – ez vi­szont fel­tét­le­nül kö­vet­he­tõ pél­da.

– Mennyi­re kál­vi­nis­ták a ma­gyar re­for­má­tu­sok?

– A 16. szá­zad teo­ló­gi­ai fej­lõ­dé­se so­rán a ma­gyar re­for­má­to­rok szá­mos té­nye­zõt vet­tek át más re­for­má­to­rok­tól is. Év­ti­ze­de­ken, év­szá­za­do­kon át ki­mu­tat­ha­tó volt Zwing­li, Bull­in­ger, de Lu­ther és Me­lancht­hon ha­tá­sa is.

Ele­ink is­mer­ték Kál­vin élet­mû­vét, de egy sa­já­tos ma­gyar re­for­má­tus rend­szert gyúr­tak össze, ami nem volt ki­zá­ró­la­go­san kál­vi­nis­ta, és ami­ben meg­ta­lál­juk a kü­lön­bö­zõ teo­ló­gi­ai irány­za­tok kö­zöt­ti szá­la­kat. A 19–20. szá­zad for­du­ló­ján volt egy nagy, úgy­ne­ve­zett tör­té­nel­mi kál­vi­nis­ta éb­re­dés, ami Hol­lan­di­á­ból in­dult, Svájc­ban is ki­sebb hul­lá­mo­kat ve­tett, és min­ket, ma­gyar re­for­má­tu­so­kat is át­járt, de nem lett be­lõ­le a tel­jes egy­há­zat meg­ha­tá­ro­zó rend­szer. Mind­azon­ál­tal ná­lunk is meg­van a szi­go­rú kál­vi­ni ke­gyes­ség ága, de a kü­lön­bö­zõ teo­ló­gi­ai és ke­gyes­sé­gi irány­za­tok min­dig köl­csö­nö­sen tisz­te­let­ben tar­tot­ták egy­mást egy­há­zunk­ban.

Az­tán van­nak Kál­vint vi­ta­tó ál­lás­pon­tok is, sõt az elõbb em­lí­tett éb­re­dést erõs an­ti­kál­vi­nis­ta hul­lám elõz­te meg. Kál­vin szán­dé­ka sem az volt, hogy az õ sze­mé­lyes teo­ló­gi­ai ál­lás­pont­ját te­gyük ki­zá­ró­la­gos­sá. És mi sem mond­hat­juk azt, hogy ve­le be­fe­je­zõ­dött vol­na a teo­ló­gia. Eb­ben az ér­te­lem­ben so­ha nem vol­tunk kál­vi­nis­ták, és va­ló­szí­nû­leg nem is le­szünk.

– Kik kép­vi­se­lik egy­há­zunk­ban a szi­go­rú kál­vi­ni ke­gyes­sé­get?

– Ne­ve­sí­te­ni na­gyon ne­héz len­ne. Cik­kek­ben, ta­nul­má­nyok­ban le­het ol­vas­ni na­gyon szi­go­rú kál­vi­ni ál­lás­pon­to­kat.

– Em­lí­tet­te, hogy lu­the­ri vo­ná­sok is meg­fi­gyel­he­tõk az egy­há­zunk­ban. Tud­na er­re pél­dát mon­da­ni?

– A re­for­má­ció el­sõ száz évé­ben nem mû­kö­dött pres­bi­té­ri­um Ma­gyar­or­szá­gon, mert az egy­ház­al­kot­mány te­kin­te­té­ben nem a pres­bi­te­ri, ha­nem a kon­zisz­to­ri­á­lis rend­szer, a wit­ten­ber­gi pél­da volt az erõ­sebb. Volt ugyan egy ve­ze­tõ kö­zös­ség, de en­nek zö­mé­ben lel­ké­szek vol­tak a tag­jai. Kál­vin ide­jé­ben Genf egy vá­ros­ál­lam, gya­kor­la­ti­lag egy gyü­le­ke­zet volt. Ez­zel szem­ben a lu­the­ri egy­ház­al­kot­mány tar­to­má­nyi egy­ház­zal szá­molt, ahol azon­nal föl kel­lett épí­te­ni a bel­sõ egy­há­zi szer­ve­ze­tet, és ezt a lel­ké­szek­re le­he­tett épí­te­ni. A ma­gyar re­for­má­to­rok ezt a pél­dát hoz­ták át, és csak ez­után fej­lõ­dött ki fo­ko­za­to­san a pres­bi­te­ri rend­szer.

– Kál­vin mely gon­do­la­tai le­het­nek meg­szív­le­len­dõk a ma em­be­re szá­má­ra?

– A kál­vi­ni alap­el­vek a mai vi­szo­nyok közt is jól al­kal­maz­ha­tók. En­nek oka, hogy a re­for­má­tor ma­gá­ba gyûj­töt­te az óko­ri és a kö­zép­ko­ri teo­ló­gia leg­ja­vát, és ezt egy­sé­ges rend­szer­ré gyúr­ta. Te­hát ha hoz­zá nyú­lunk vissza, nem rossz he­lyen ke­res­gé­lünk. A ke­resz­tyén val­lás rend­sze­re cí­mû mû te­le van ma is meg­szív­lel­he­tõ teo­ló­gi­ai, tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai alap­el­vek­kel, me­lye­ket kre­a­tív mó­don nyu­god­tan le­het a mai vi­szo­nya­ink kö­zött is al­kal­maz­ni.

Kiss Sán­dor (Forrás: Reformátusok Lapja)